Az állami ellenőrző és felügyeleti szervek által működtetett információs rendszerek összekapcsolási lehetőségének vizsgálatakor a jelenleg hatályos jogi szabályozásból lehet kiindulni. Az adatvédelmi törvény alapján nyilvántartási rendszerek összekapcsolására – az érintettek hozzájárulásának hiányában – csak törvényben megjelölt célból, pontosan meghatározott személyekre és adatkörökre vonatkozóan, és csak a cél elérésének idejéig van lehetőség.

E szigorú előírások értelmezése érdekében talán nem felesleges utalni néhány olyan gondolatra is, amelyeket a személyiségi jogok védelme, az adatvédelem alkotmányos követelményeivel összefüggésben az Alkotmánybíróság fogalmazott meg. A 15/1991. (IV. 13.) AB határozatban egyebek mellett szerepel, hogy:
 

• a pontosan meg nem határozott gyűjtőkörű adatfeldolgozó munka esetében az adatkezelő az egyes személyekre vonatkozó adatokat öszszességükben és összefüggésükben is megismeri; ez kiszolgáltatja neki az adatalanyokat, átvilágíthatóvá teszi magánszférájukat is, továbbá egyenlőtlen kommunikációs helyzetet eredményez, amelyben az érintett nem tudja, hogy az adatfeldolgozó mit tud róla;
• az eredeti összefüggésből szükségképpen kiragadott adatokból öszszeállítható személyiségprofil a személyiségi jogokat különösen sérti;
• a személyiségi jogok védelmével összhangban csak olyan feladat végrehajtásához adható ki személyi adat, amely pontosan meg van határozva, s amelynek ellátása vélelmezhetően indokolja a személyi adat kiadásával járó kockázat vállalását;
• az információs önrendelkezési jogot csak elkerülhetetlen esetekben lehet alkotmányosan korlátozni;
• ha az adatokat az érintett “megkímélésével”, különböző adatbázisokból szerzik be, kizárják az érintett személyét az adatáramlásból, s korlátozzák abban, vagy megfosztják annak lehetőségétől, hogy adatai útját és felhasználását ellenőrizze; ez a módszer ellentmond az adatvédelem azon elvének, hogy adatot az érintettől, annak tudtával kell beszerezni.

Az Alkotmánybíróság több határozatában azt is kifejtette, hogy a szabadságjogok biztosítását egyirányú utcának kell tekintenünk, ahol csak előre haladhatunk, azaz az elért védelmi szint alkotmányos védelem alatt áll. Ettől a szabálytól, alkotmányos indok alapján, kivételesen lehet csak eltérni. A személyes adatokat tartalmazó állami információs rendszerek összekapcsolására irányuló tervek könnyen figyelmen kívül hagyhatják az adatvédelem nemzetközileg elfogadott, és az Alkotmánybíróság által is többször megfogalmazott elveit (például az adatkezelések célhoz kötöttségének elvét vagy az osztott információrendszerekre vonatkozó követelményeket), és olyan rendszer(ek) létrehozását eredményezhetik, amelyek az állampolgárok totális ellenőrzését szolgálják. (370/K/1998)

A nagyértékű, lízingelt, elidegenítési tilalom alatt álló gépjárművekkel kapcsolatos biztosítási csalások megakadályozása érdekében a BM Határőrség az elmúlt években több – állampolgárok által kifogásolt, sőt bíróság ítéletében is jogellenesnek minősített – intézkedést hozott. A határőrök fellépésének jogszerűvé tételére azt tervezte a Határőrség vezetése, hogy a jövőben az ilyen járművel kilépő személyeket igazoltatja, és az igazoltatás adatait a gépjárműnek az országba történő visszaérkezéséig tárolja. Elképzelésükről kérték az adatvédelmi biztos véleményét, aki – egyebek mellett – úgy foglalt állást, hogy “jogellenesnek tekinthető, ha a lízingelt gépjárművel kilépő polgár adatait a Határőrség (ha viszonylag rövid ideig is) tárolja, miközben más határátlépő személyek esetében erre – törvényi felhatalmazás hiányában – nem kerülhet sor.”

Az ombudsman az üggyel összefüggésben arra is felhívta a Határőrség vezetésének figyelmét, hogy a közúti közlekedés rendőrhatósági igazgatásáról szóló 48/1997. (VIII. 26.) BM rendelet 28. §-ának (4) bekezdése – amely szerint “A Magyar Köztársaság területét – a 25. § (9)–(10) bekezdésében meghatározott járművek kivételével – Magyarországon forgalomba helyezett járművel a forgalmi engedélyben feltüntetett tulajdonos, illetve üzemben tartón kívül más személy csak írásos hozzájárulásukkal hagyhatja el” – egyebek mellett adatvédelmi szempontból is kifogásolható. A Határőrség nincs ugyanis törvényben felhatalmazva arra, hogy a meghatalmazó, a meghatalmazott és a tanúk adatait tartalmazó okmányok készítésére kényszerítsen polgárokat, illetve hogy ezen adatokat kezelje. (453/K/1998)

Az adatvédelmi biztos kérte a rendőrség vezetőit, hogy a jogellenes adattovábbítások megszüntetéséről gondoskodjanak. Az országos rendőrfőkapitány válaszában jelezte, hogy kezdeményezte az együttműködési megállapodás felülvizsgálatát, és felfüggesztette az intézkedés kifogásolt rendelkezésének végrehajtását.

Az adatvédelmi biztos észrevételeit az ügyfeleikkel szemben információs előnyre szert tett biztosítók képviselője igyekezett úgy értelmezni, mintha az adatvédelem törvényi követelményei akadályoznák a polgárok kárigényének érvényesítését. Egyes biztosítótársaságok, az Állami Biztosításfelügyelet és a Magyar Autóklub is kérte az adatvédelmi biztos segítségét olyan megoldások kidolgozásához, amelyek az adatvédelmi követelményeket nem sértik, de segítik a kárrendezési eljárások gyorsítását.

Az adatvédelmi biztos ajánlásban megfogalmazott álláspontja szerint a közúti balesetekkel összefüggő adatok kezelésére alkotmányossági szempontból az a megfelelő megoldás, ha a jogalkotó törvényben határozza meg egyes személyes adatok kötelező átadását, továbbítását, a személyes adatoknak a kárrendezési eljáráshoz, vagy az egészségbiztosítási ellátás igénybevételéhez szükséges és elégséges körét, valamint az adattovábbítás módját. Ezért felkérte az igazságügy-minisztert és a belügyminisztert, hogy kezdeményezzék a szükséges törvényi szabályozást. Az ügy más vonatkozásairól a Biztosítók alfejezetben szólunk. Az ajánlás a mellékletben található. (89/H/1198)
 
 

Néhány beadvány vizsgálata során azt állapította meg az adatvédelmi biztos, hogy az érintett rendőri szervezet jogszerűen járt el, amikor személyes adatokat igényelt vagy továbbított. Egy panaszos a jegy nélküli utazásához, “bliccelés”-éhez kapcsolódó események nyomán a BKV-ellenőrök, illetve a rendőrség eljárásának jogszerűsége iránt érdeklődött. A válaszlevelet a melléklet tartalmazza. (727/A/1998)

Egy másik ügyben a panaszos azt kifogásolta, hogy férjéről a rendőrség adatokat közölt a szomszédjukkal. Az adatvédelmi biztos vizsgálata megállapította, hogy a levélben említett esetben a szomszéd írásos – és a panaszossal való vitára utaló indoklással előterjesztett – kérésére küldte a rendőrkapitányság a kifogásolt válaszlevelet. A biztos rámutatott arra, hogy a kérelmező jogainak érvényesítését szolgáló, azon túl nem mutató, a rendőrkapitányság iktatási rendszeréből származó, nemleges információ továbbítása adatvédelmi szempontból nem kifogásolható. (549/A/1998)

Egy másik ügyben a Heves megyei Hadkiegészítő Parancsnokság, illetve az aszódi laktanya jogszerűen járt el, amikor egy volt katonatárs adatait nem adta ki a panaszosnak. Ugyanakkor a biztos arról is tájékoztatást adott, hogy az adott körülmények között milyen módon lehet kapcsolatba lépni egy személlyel. (460/A/1998)

Két alkotmányos jog, a személyes adatok védelméhez, illetve a kutatás szabadságához fűződő jog sajátos ütközésére mutatott rá az a beadvány, amely az 1976. évi mikrocenzus adatainak kutatási célú átadása kapcsán azt kifogásolta, hogy a KSH az adatok átadása során visszatartotta a településkódokat. Az adatvédelmi biztos állásfoglalását a melléklet tartalmazza. (170/K/1998)

Válaszában az adatvédelmi biztos arról tájékoztatta a jegyzőt, hogy ebben a kérdésben a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény (Nytv.) és a végrehajtására kiadott 146/1993. (X. 26.) kormányrendelet (vhr.) szabályai irányadók elsősorban. Az érintett ügyintézők körét az Nytv. 21. §-a alapján lehet meghatározni. A vhr. 27 §-a lehetőséget ad a jegyzőnek arra, hogy a polgármesteri hivatal ügyintézőjének kérelem nélkül szolgáltasson a nyilvántartásból adatokat 44. §-ában pedig a közvetlen (on-line) lekérdezés útján történő adatszolgáltatás technikai megvalósításáról rendelkezik.

Az adatvédelmi biztos felhívta a jegyző figyelmét arra, hogy a népesség-nyilvántartásnak továbbra is védettnek kell lennie, korlátlan hozzáférés nem valósítható meg, az Avtv. alapján az adatkezelésnek célhoz kötöttnek kell lennie. Célszerű egy – csak ezt a kérdéskört szabályozó – rendelet megalkotása, mely az adatvédelem szabályait, az adatszolgáltatási mechanizmus elveit, főbb elemeit tartalmazza.
A technikai jellegű részletszabályozás a jegyző által kiadott adatvédelmi szabályzatban oldható meg, melynek megalkotását az Nytv. kötelezővé teszi. (859/K/1998)

Egy községi polgármesteri hivatal jegyzője az adatvédelmi biztos állásfoglalását kérte abban a kérdésben, hogy a Központi Statisztikai Hivatal “Kérdőív a megválasztott helyi önkormányzati képviselőkről és polgármesterekről, 1998” című adatszolgáltatási nyomtatványának adattartalma, illetve az adatgyűjtés módja sérti-e az Avtv. rendelkezéseit.

Az adatvédelmi biztos az alábbi tájékoztatást adta: mivel a kifogásolt kérdőív kitöltése névtelen volt, csak a megye és a település nevét kellett megjelölni, így a közölt információk meghatározott természetes személlyel nem hozhatók kapcsolatba. Az adatszolgáltatás önkéntes volt, az érintett saját belátása szerint, szabadon dönthette el, hogy válaszol-e és mely kérdésekre, vagy sem. A jegyzők közreműködése a kitöltött kérdőívek összegyűjtésében (mely a KSH kérése volt) adatvédelmi szempontból aggályos, különösen azokban az esetekben, amikor az érintett az adatkezeléshez hozzájáruló “Nyilatkozatot” is kitölti, hiszen ezen már a neve is szerepel. Ennek következtében a jegyzők beazonosítható, meghatározott személyekkel kapcsolatba hozható információk birtokába jutnak – többek között az érintett pártállására, vallásos vagy más meggyőződésére vonatkozó különleges adatok birtokába, melyek az Avtv. alapján fokozottan védendő adatok. Az adatvédelmi biztos javasolta, hogy az érintettek közvetlenül a területileg illetékes KSH-igazgatóságnak juttassák el a kitöltött nyomtatványokat, vagy kitöltés után zárt borítékban adják át a jegyző részére. A KSH a felmérés során formailag helyesen járt el, hiszen az adatszolgáltatási eljárásra vonatkozó jogszabályok maradéktalan betartására törekedett, a konkrét esetben azonban az adatfelvétel módja nem tette lehetővé az érintettek azonosítását, így a mellékelt “Nyilatkozat” kitöltése szükségtelen volt. (795/K/1998)

Az egyik városi jegyző állásfoglalást kért abban a kérdésben, hogy az önkormányzat pénzügyi bizottsága – az éves költségvetési javaslat elkészítése érdekében – jogosult-e a közszolgálati nyilvántartásba betekinteni, és a polgármesteri hivatal köztisztviselőinek illetményét megismerni, illetve van-e lehetőség a Ktv. 63. § (1) bekezdésében felsorolt jogosultak körét helyi szabályozással kiterjeszteni. Az ügy vizsgálatának lezárását követően az adatvédelmi biztos állásfoglalása az volt, hogy az önkormányzat pénzügyi bizottságának tagjai a közszolgálati nyilvántartásba nem tekinthetnek bele, törvény pedig nem ad felhatalmazást a képviselő-testületnek arra, hogy a jogosultak körét helyi szabályozással kiterjessze. Megállapította azt is, hogy a tervezett adatkezelés abban a tekintetben is jogszerűtlen, hogy nem tesz eleget az Avtv.-ben követelményként meghatározott célhoz kötött adatkezelésnek. Az éves költségvetés tervezéséhez szükségtelen a polgármesteri hivatalban foglalkoztatott köztisztviselők bérének név szerinti bontásban való megismerése. (798/K/1998)

Az egyik fővárosi kerület adóügyi osztályának vezetője azzal a beadvánnyal kereste meg az adatvédelmi biztost, hogy az adóhatóság folyamatosan ellenőrzi az építményadóról szóló helyi rendeletében, valamint a kapcsolódó jogszabályokban foglaltak betartását és teljesítését. Előfordult, hogy az ellenőrzés során újsághirdetésből szereztek tudomást az adóköteles vagyontárgyról. Ezt követően a hirdetésben megadott telefonszám tulajdonosának adatait megkérdezték a tudakozótól, és levélben megkeresve az érintettet tájékoztatták arról, hogy amennyiben ő a vagyontárgy tulajdonosa, akkor adóbevallási kötelezettsége van, amennyiben nem, akkor nevezze meg a tulajdonost. Az adatvédelmi biztos válaszáig a folyamatban lévő ügyeket felfüggesztették.

Az adatvédelmi biztos álláspontja szerint az önkormányzati adóhatóság által követett módszer, hogy a telefontársaság tudakozójának – egyébként nyilvános, de semmiképpen sem közhitelű – adatbázisából szereznek információt az adótárgy birtokosáról, a törvény által nem megengedett, tehát tilos. Az eljárás nem felel meg a törvényesség követelményének. (624/K/1998)

Az adatvédelmi biztos válaszában arról tájékoztatta a vezető főorvost, hogy a polgármesteri hivatal szabálysértési irodája jogszerűen járt el, hiszen törvény felhatalmazása alapján kérte az elkövetők személyes adatait. Ugyanakkor az adatvédelmi biztos felhívta a jegyző figyelmét arra, hogy – amint azt a hivatkozott törvény, valamint az Avtv. is előírja – a megkeresésnek írásban kell történnie, a megkeresésben fel kell tüntetni a megismerni kívánt egészségügyi és személyazonosító adatokat, valamint az adatkérés alapjául szolgáló jogszabályi felhatalmazást. (865/A/1998)

Egy panaszos beadványában sérelmezte, hogy az oroszlányi polgármesteri hivatalban kifüggesztették a rendszeres gyermekvédelmi támogatásban részesülők személyes adatait tartalmazó listát. A panaszos a gyermekvédelmi támogatás rendszerét is kifogásolta, mivel a támogatást mindenki egységesen természetbeni juttatásként, bónokban kapta meg, melyeken feltüntették a segélyezett nevét, személyi igazolványának számát. A bónok csak a személyi igazolvány felmutatásával használhatók.

Az adatvédelmi biztos a vizsgálat lezárását követően ajánlást adott ki, melyben többek között megállapította, hogy a szociális támogatásban részesülő egyén személyes adataihoz fűződő alkotmányos jogának fokozott védelmet kell élveznie az önkormányzatok jogalkotásában és jogalkalmazásában. Megengedhetetlen az, hogy a támogatás bármelyik szakaszában a segélyezett kiléte a beleegyezése nélkül kívülállók számára megismerhető legyen. A “segélyezési lista” nem függeszthető ki – ez nyilvánosságra hozatalnak minősül –, és a természetbeni ellátási forma alkalmazása sem történhet úgy, hogy az érintettek személye azonosítható legyen. Az ajánlás a mellékletben található. (29/A/1998)

Több panaszos is sérelmezte, hogy a gyermeknevelési támogatás vagy a munkanélküliek jövedelempótló támogatásának igénylésekor vagyonnyilatkozatot kér tőlük az önkormányzat. Az Sztv. alapján a szociális ellátásra való jogosultság elbírálásához a kérelmező kötelezhető arra, hogy családja vagyoni, jövedelmi viszonyairól nyilatkozzon, illetve azokat igazolja. Az Avtv. 5. § (2) bekezdése szerint azonban csak olyan adat kezelhető, amely az adatkezelés céljának megvalósulásához elengedhetetlen, a cél elérésére alkalmas, s csak a cél megvalósulásához szükséges mértékben és ideig. Az Sztv. 27. § (1) bekezdése alapján a gyermeknevelési támogatás folyósításának feltétele – többek között – az, hogy a havi nettó jövedelem nem haladhat meg egy bizonyos értékhatárt. E szakasz (3) bekezdése szabályozza azokat az eseteket, amelyekben nem állapítható meg támogatás, ám ezek között nem szerepel a vagyoni helyzettel kapcsolatos kizáró ok. Gyermeknevelési támogatás igénylésekor tehát a polgármesteri hivatal csak a jövedelem megállapításához szükséges adatokat, illetve azokat az adatokat kezelheti, amelyek a kizáró okok fennállásának hiányát igazolják. A támogatás igényléséhez a polgár kötelezhető arra, hogy jövedelmi adatairól tájékoztatást adjon, de nem kötelezhető vagyonnyilatkozat tételére. Ugyanezek a szabályok érvényesek a munkanélküliek jövedelempótló támogatásának igénylése során követendő eljárásra is. (329/A/1998, 153/A/1998, 226/A/1998)

A panaszos sérelmezte, hogy a lakóhelye szerinti népesség-nyilvántartó hivatal értesítése alapján neve névváltoztatás folytán leánykori nevére változott, holott ő ilyen kérelmet nem adott be, nem érti, hogy 30 éve viselt férjes nevétől miért fosztották meg. A vizsgálat során kiderült, hogy a személyazonosító igazolvány nyilvántartásának 1997. évi adategyeztetése során a KÖNYV Hivatalban észlelték, hogy a panaszos leánykori neve tévesen – második utóneve nélkül – szerepel, ezért a születési hely szerinti polgármesteri hivatal anyakönyvvezetőjét az adathiba megszüntetésére utasították. Az anyakönyvvezető – tévedés folytán – a javításkor felcserélte a leánykori, illetve a családi név adatait, így a házasságkötés utáni névviselés tévedésből a leánykori nevére változott. A vizsgálat megállapította, hogy a polgármesteri hivatalban nem tartották be az Avtv. 14. § (1) bekezdésében, valamint 15. §-ában foglaltakat, mely szerint a valóságnak nem megfelelő adatot helyesbíteni kötelesek, és erről az érintettet értesíteni kell. A biztos megkeresését követően a hivatal jegyzője elismerte a tévedést, az iratot kijavították, és a panaszostól elnézést kértek az okozott kellemetlenség miatt. (568/A/1998)

Egy másik beadványban azt kifogásolta a panaszos, hogy az önkormányzati adóhatóság adatait továbbította az állandó lakóhelye szerinti önkormányzatnak. Tekintve, hogy a gépjárműadó-hátralék miatt küldött levelek “elköltözött“ jelzéssel visszaérkeztek a polgármesteri hivatalba, a panaszos lakcímét a KÖNYV Hivataltól kérték meg, a gépkocsi tulajdonjogának tisztázása érdekében pedig a BM Adatfeldolgozó Hivatal által vezetett gépjármű-nyilvántartás adataival egyeztettek. Ezt követően, mivel a panaszos valóban elköltözött, a további adóztatás érdekében hivatalból értesítették az állandó lakóhely szerinti adóhatóságot. A panaszos által sérelmezett esetben adatainak kezelését az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény rendeli el. A 45. § (3) bekezdése határozza meg, hogy az adóhatóság mely nyilvántartásokból jogosult adatokat kérni, ezek között a személyi adat- és lakcímnyilvántartás, valamint a gépjármű-nyilvántartás is szerepel. Az adatvédelmi biztos megállapította, hogy a polgármesteri hivatal a jogszabályi előírásoknak megfelelően járt el, törvénysértést nem követett el. (746/A/1998)

Az adatvédelmi biztos arról tájékoztatta a panaszost, hogy a köztisztviselő neve és beosztása, munkahelye közérdekű adat, illetménye azonban nem. A konkrét ügy megítélése szempontjából lényegtelen, hogy az igazolást – az ügyben egyébként érintett személy – mire használta fel, hiszen maga az igazolás kiadása volt jogalap nélküli.
E tekintetben tehát nem feltétlenül csak a személyes adatok nyilvánosságra hozatala lehet jogszerűtlen, hanem maga az adattovábbítás is. A polgármester a köz szolgálatában álló személy, e tisztség speciális jellegéből fakad a sajátos jogi szabályozás is, amely szigorával a közhatalmi működés tekintélyét, a működéshez szükséges bizalmat hivatott megteremteni. A jog tartalmára vonatkozó jóhiszemű tévedés nem mentesíti az elkövetőt a büntetőjogi felelősségrevonás alól; a jogosulatlan adatkezelés vétségének egyébként nincs gondatlan alakzata. A cselekmény súlyának, az eset körülményeinek mérlegelése a független bíróságok feladata, ebben a kérdésben az adatvédelmi biztos nem foglalhat állást. (20/A/1998)
 
 

Egy másik ügyben arról kérték az adatvédelmi biztos álláspontját, hogy maga az elkészített szakvélemény nyilvánosságra hozható-e, és ezzel további eljárásokban is felhasználhatóvá válik-e, különös tekintettel arra, hogy a pszichológus szakértőt gyermekelhelyezési perben rendelték ki, így a szülőkön kívül a kiskorú is érintett. Ezzel kapcsolatban azt kell hangsúlyozni, hogy az eljárás nyilvánossága nem azonos az eljárásban keletkezett iratok nyilvánosságával. Az eljárás nyilvánosságának alkotmányos elve a törvényesség garanciájaként a folyamatos kontroll lehetőségét jelenti, míg a keletkezett és minden részletükben nem ismertetett iratoknak elsősorban az eljárásban résztvevő személyek számára kell hozzáférhetővé válniuk azért, hogy eljárási jogaikat megfelelően gyakorolhassák (666/K/1998).

A bírósági eljárásokban főszabályként érvényesülő nyilvánosság elve a személyiség védelme miatt vagy a törvény által elismert más érdekből (államtitok, szolgálati titok) az eljárási törvényekben meghatározott keretek között korlátozható, továbbá a tárgyalás rendjének fenntartása érdekében a bíróság a nyilvánosan vezetett tárgyaláson is hozhat korlátozó intézkedést. Mivel ez utóbbi esetben a bíró a körülményeket szabadon mérlegelve dönt, ezért a biztos hatáskör hiánya miatt érdemben nem vizsgálhatta azt a panaszt, amelyben egy polgári perben eljáró bírónak a tárgyaláson folytatott jegyzetelést rendzavarásnak minősítő és kitiltó határozatát sérelmezték. Attól azonban, hogy az adatvédelmi biztos fellépése elmarad, az alkotmányos jogokat is érintő jogsérelem megtörténhet (209/A/1998).

Az érintett által kezdeményezett eljárás speciális esetéről van szó a pszichiátriai kezelésre önként jelentkező betegeknél, akik külön kérhetik ennek – az intézetbe kerülést követő 72 órán belüli – bírósági kontrollját mind orvosi-szakmai (indokoltság), mind jogi szempontból (nyilatkozat érvényessége). Miután ezt a jogintézményt az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (Eüt.) 1998. július 1-jei hatálylyal vezette be, a Pszichiátriai Szakkollégium és az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet közösen kért előzetes konzultációt azzal kapcsolatban, hogy a korábbi, 1972. évi II. törvény szerint kialakított gyakorlatban ez milyen változást eredményez.

Az 1972-es szabályozás ugyanis a pszichiátriai gyógykezelés szükségességének utólagos, időszakonként kötelezően elvégzendő bírósági felülvizsgálatát vezette be. Ezt a rendszeres bírói kontrollt a jelenleg hatályos törvény egy lényeges változtatással tartotta meg, mely a betegek fentiek szerint elismert különböző státusából fakad. Az (Eütv.) 198. § (2) bekezdésében látszólag kivételként szabályozott “tiltakozás” az ilyen utólagos bírósági felülvizsgálat ellen csak a korábbi gyakorlathoz képest jelent kivételt, hiszen a gyógykezelést önként vállaló cselekvőképes személy önrendelkezési jogának sérthetetlenségéből következik, hogy ilyenkor a bírósági felülvizsgálat az, amire kivételesen, a beteg tiltakozása hiányában kerülhet sor. Erre, az állampolgári jogok országgyűlési biztosával közösen kialakított álláspontra figyelemmel jelenleg az ellátást végző intézmény csak akkor továbbítja a bíróságnak az érintett személyes adatait, ha – az erre vonatkozó előzetes tájékoztatást követően – a beteg erről külön írásbeli nyilatkozatot tett. (212/A/1998)

Egy beadványban az APEH egészségügyi alkalmassági vizsgálatával kapcsolatos gyakorlatát kifogásolták. A felvételre jelentkező dolgozóknak háziorvosuktól kellett igazolást vinniük, melyben eddigi betegségeikről, esetleges kórházi kezelésükről, az előző évben betegállományban töltött napok számáról kellett beszámolniuk. Megállapítást nyert, hogy az APEH-nek nincs törvényi felhatalmazása arra, hogy a leendő dolgozó egészségügyi adatait megtudja, erre csak az alkalmasságot megállapító orvosnak van joga. Az orvos pedig csupán azt az információt továbbíthatja, hogy a jelentkező a munkára egészségileg alkalmas-e, vagy sem. A fel nem vett pályázók számára az iratokat vissza kell küldeni. Az APEH elnöke az állásfoglalást elfogadta, a jövőben nem követi a kifogásolt gyakorlatot. (689/A/1998.) Ez az ügy egyébként túlmutat önmagán; félő, hogy nálunk is egyre szélesebb körben terjed az a munkáltatói hozzáállás, amely a leendő munkavállaló képességeinek és személyiségjegyeinek vizsgálatán kívül annak egészségi állapotát is igyekszik – akár törvényt sértve és a munkavállaló kiszolgáltatott helyzetét kihasználva – minél alaposabban feltérképezni, majd a legmegfelelőbb “egyedeket” kiválasztani.

Nagyon érdekes az a kecskeméti ügy, amellyel kapcsolatban panasz is érkezett és konzultációs céllal is megkeresték a biztost. A Kecskeméti Egészségügyi Alapellátási Intézmények Igazgatóságának vezetője úgy döntött, hogy a háziorvosok saját – betegeik adatait tartalmazó – adatbázisáról páncélszekrényében biztonsági másolatot kíván őrizni, és a háziorvosok tiltakozása ellenére meg is kezdte ezek összegyűjtését. A megyei ÁNTSZ vezetője ugyanakkor úgy foglalt állást, hogy az alkalmazott háziorvosokkal ellentétben a vállalkozó háziorvosok – mint “intézményvezetők” – egy személyben felelnek a betegek adatainak védelméért, vagyis az alapellátás vezetőjének semmilyen megfontolásból nincs joga a náluk keletkezett adatokat összegyűjteni és magánál tartani. Az adatvédelmi biztos tájékoztatta az igazgatót arról, hogy az adatbiztonságról való gondoskodás valóban alapvető követelmény az adatkezelővel szemben, ez azonban – minden egyéb ok és cél nélkül – nem lehet alapja egy indokolatlan adatkoncentrációnak. Amennyiben tehát az igazgatóság vezetője az adatbiztonságra nagyobb figyelmet kíván fordítani – ez egyébként mint intézményvezetőnek kötelessége is, akkor segítséget kell nyújtania az orvosoknak ahhoz, hogy megtehessék azokat az óvintézkedéseket, amelyekkel az esetleges visszaéléseket megelőzhetik. Egyébként a háziorvosok döntő többsége Kecskeméten vállalkozási formában végzi tevékenységét, így ők mint intézményvezetők egy személyben felelnek az adatok biztonságáért, és ennek módjáról is maguk kell hogy gondoskodjanak. (840/A/1998)

Egy panaszos arra hívta fel a figyelmet, hogy az egészségbiztosítás által támogatott utazási költségtérítés igénybevételekor a rendelésről hazautazó beteg olyan utalványt kénytelen felhasználni, melyen szerepel a szakrendelés megnevezése, ezáltal betegségéről bárki tudomást szerezhet. Az OEP főigazgatója arról tájékoztatta a biztost, hogy a közeljövőben új nyomtatvány készül, mely az intézmény adatait már nem fogja tartalmazni, így az egészségügyi kezelést végző szakosított intézmény neve nem lesz hozzáférhető olyanok számára, akikkel azt a beteg nem kívánja megosztani. (66/A/1998)

A Főpolgármesteri Hivatal kérésére vizsgálta meg a biztos a Fővárosi Szent István Kórház iratkezelési szabályzatát. Ennek során megállapította, hogy a szabályzat nem garantálja az egészségügyi adatok kezeléséről szóló törvény rendelkezéseinek érvényesülését. Az adattovábbításra vonatkozó előírásokat sérti ugyanis az, hogy az egyes kórházi osztályok az egészségügyi adatokat tartalmazó iratokat a megcímzett borítékkal együtt nyitva küldik el az iktató irodába, ahonnan a postázás történik. Így ezekbe gyakorlatilag bárki betekinthet, ebből következően az esetleges visszaélések felderítése is lehetetlenné válik. Javasolta a törvény előírásainak megfelelően olyan szabályozás kialakítását, amely biztosítja, hogy az adatokhoz valóban csak az arra jogosultak férhessenek hozzá. (218/K/1998)

A közelmúltban mások mellett egy amerikai fiatalember kereste meg az adatvédelmi biztost, aki korábban hosszabb időt töltött Magyarországon, és meglepődve értesült az anonim HIV-szűrés lehetőségének részleges megszűntéről. Meggyőződése szerint az egészségügyi adatok kezeléséről szóló törvény erre vonatkozó rendelkezése inkább visszaveti, mintsem segíti az AIDS elleni küzdelmet. Tájékoztatást kapott arról, hogy a törvényjavaslat előkészítése és parlamenti vitája során is a biztos mindvégig az anonim HIV-szűrés fenntartása mellett érvelt. Álláspontját nem vették figyelembe, a jelenlegi szabályozást azért helyteleníti, mert nem biztosít névtelenséget annak, akinek tesztje pozitív. Ez az információs önrendelkezési jog sérülése mellett azzal a veszéllyel is járhat, hogy sokan inkább távol maradnak a szűréstől, ami viszont hosszú távon éppen a fertőzöttek számának emelkedésével járhat. (620/A/1998)

Ugyanilyen panasszal fordult a biztoshoz egy elvált asszony, aki a közüzemi számlákon korábban a férj mellett tulajdonostársként úgy szerepelt, hogy a volt férj neve után “...és neje” megjelölést használtak. Mivel a válást követően ő maradt az ingatlan egyedüli tulajdonosa, kérte, hogy a számláit ezen túl a saját nevében fizethesse. A Díjbeszedő Rt. – amely megbízás alapján látja el a közüzemi díjak beszedésével kapcsolatos ügyeket – az átírásnál ragaszkodott ahhoz, hogy az asszony a tulajdonostársi jogviszony megszűnését a válóperben hozott jogerős ítélettel igazolja. A fentiek szerint a díjbeszedőnek nincs jogalapja az ítélet adattartalmának megismerésére, hiszen a tulajdonosváltozást más módon – például a tulajdoni lap másolatával – is lehet igazolni. (623/A/1998)

Egy másik beadvány arra a kérdésre keresett választ, hogy a munkáltató a munkavállaló adóbevallását hozzájárulása nélkül megismerheti-e. A törvény szerint adótitok az adózást érintő tény, adat, körülmény, határozat, igazolás vagy más irat. Adótitoknak minősülő adatokat tartalmaz az adózó által elkészített adóbevallás is. Az adóhatóságot a hivatali eljárása során tudomására jutott minden irat, adat, tény tekintetében titoktartási kötelezettség terheli. A törvény meghatározza azon szerveket, melyek megkeresésére az adóhatóság jogszerűen szolgáltathat adótitoknak minősülő adatokat. E szervek között a törvény nem sorolja fel az önadózó munkáltatóját, így az adóbevallásban szereplő adatokat a munkáltató (kifizető) csak az adózó hozzájárulásával ismerheti meg. (355/A/1998)

Adatvédelmi szempontból nem csak annak van jelentősége, hogy a munkáltató olyan adatokat kezeljen, amelyre törvényi felhatalmazással bír, hanem annak is, hogy azokat törvényes módon tárolja. A munkáltató jogosult az adóazonosító jel, taj-szám és a személyi azonosító használatára, ám ezek elkülönített vezetéséről gondoskodnia kell. Mindhárom azonosító együttes feltüntetése a bérkartonon jogszabályt sért. (272/A/1998)

A bepanaszolt kft. megbízott egy személy- és vagyonvédelmi vállalkozót a kft. ipartelepének vagyonvédelmi okokból történő folyamatos őrzésével, mert a cég sérelmére rendkívüli módon elszaporodtak a lopások. A megbízás alapján felállításra került videokamera-rendszer célja a telepen tárolt és raktározott termékek őrzése volt, nem pedig a dolgozók videokamerával történő megfigyelése. A kamerák elhelyezkedése is ezt támasztotta alá. A kamerák által sugárzott képeket rögzítették, és azt az őrszemélyzet egy hétig tárolta. Tekintettel arra a tényre, hogy a videokamera-rendszer személyes adatok felvételét és tárolását is jelentheti, a kamerák felállításáról feltétlenül szükséges előzetesen tájékoztatni a dolgozókat. A tájékoztatásnak arra is ki kell terjednie, rögzítik-e és tárolják-e a kamerák által sugárzott felvételeket, és ha igen, milyen célból. Ez utóbbi tájékoztatás az adott esetben elmaradt, így a biztos felhívta az igazgató figyelmét annak pótlására. Véleménye szerint csak olyan esetben tárolhatók a kamerák által rögzített felvételek (a dolgozók képmása), ha azt bűncselekmény, szabálysértés, vagy fegyelmi vétség elkövetésének alapos gyanúja indokolttá teszi. Az, hogy a felvételeket korlátozás nélkül minden esetben rögzítik, nem egyeztethető össze az adatvédelmi törvénnyel. Ezzel kapcsolatban ugyancsak felhívta a kft. igazgatójának figyelmét a szükséges intézkedések megtételére. (461/A/1998)

Egy másik ügyben a biztosító a bekövetkezett biztosítási eseménynyel kapcsolatban kereste meg a panaszos munkáltatóját, az iránt érdeklődve, hogy a panaszos a munkáltatónál dolgozik-e, s ha igen, volt-e a kérdéses munkahéten szabadságon vagy betegszabadságon. A munkáltató a feltett kérdések közül a munkaviszony fennállásáról nyilatkozott, azonban azt már előzően a panaszos közölte a biztosítóval. A munkáltató a második kérdésre megtagadta a válaszadást. Ebben a vonatkozásban tehát jogsérelem nem történt. A biztosító azonban közölte a munkáltatóval a biztosítási jogviszony fennállását, mely a biztosítási titok megsértését jelenti.

Természetesen méltányolható a biztosítónak az az érdeke, hogy a káresetről a valóságnak megfelelő képet igyekszik kialakítani. A Polgári törvénykönyv alapján a biztosított köteles a biztosítási esemény bekövetkezését a szabályzatban megállapított idő alatt a biztosítónak bejelenteni, a szükséges felvilágosításokat megadni, és lehetővé tenni a bejelentés és a felvilágosítások tartalmának ellenőrzését. Az adatvédelmi biztos álláspontja szerint ebbe a körbe tartozhatnak olyan megoldások (munkáltatói igazolás a szabadságról, melyet a munkavállaló kér; illetve az egyéb bizonyítékok, melyeket ugyancsak a biztosított csatol), melyek – összhangban az adatvédelmi törvénnyel – nem sértik az állampolgár információs önrendelkezési jogát. Felhívta a biztosító figyelmét arra, hogy maga is tájékozódhat a munkáltatónál, de ehhez a munkavállaló beleegyezése szükséges. (105/A/1998)

A Legfőbb Ügyészség által meghatározott munkatervi feladatként a budapesti XX., XXI. és XXIII. kerületi ügyészség törvényességi vizsgálatot folytatott az egyik budapesti gimnáziumban. A vizsgálat célja többek között a kinevezések áttekintése, a túlmunka, a fegyelmi ügyek és a kártérítési felelősségre vonással kapcsolatos munkáltatói intézkedések ellenőrzése. A vizsgálat során az ellenőrzést végző ügyész felszólította az intézmény vezetőjét, hogy az ezzel összefüggő iratokat bocsássa rendelkezésére. Az igazgató a kért dokumentumok átadását megtagadta, azzal az indokkal, hogy az eljárásra az ügyésznek nincs jogköre. Az adatvédelmi biztos tájékoztatta az igazgatót: az ügyészségi törvény feljogosítja az ügyészséget, hogy a törvényességi felügyelet során a szervek vezetőitől iratok és adatok rendelkezésre bocsátását, illetőleg megküldését, továbbá felvilágosítás adását kérje. A szerv vezetője ezen ügyészi felkérésnek köteles eleget tenni. (204/K/1998)

Más a helyzet az intézmények saját tevékenységével összefüggő adatkezelésekkel. A megfelelő szakirányú ismeretek hiánya olykor súlyos visszásságokat eredményez, ha nem a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvényben előírt kötelezettség alapján vezetett nyilvántartásokról van szó. Az egyes iskolák által bevezetett szociális támogatásokhoz használt kérdőívek esetenként emlékeztettek a Xénia Láz Egyesület adatgyűjtésére. A segítő jellegű tevékenység sem hatalmazhatja föl az adatkezelőt az Avtv. alapelveinek megsértésére, célhoz nem kötött, totális adatgyűjtésre. (392/A/1998)

A felsőoktatási intézmények adatkezelői tevékenységét érintő beadványok vegyes képet mutatnak, ettől függetlenül felfedezhető bennük némi azonosság is. A problémák magva a jogi háttér rendezetlenségében rejlik. Azokra a kérdésekre, amelyek az intézmények iratkezelési – selejtezés, raktározás, adattörlés, frissítés, stb. – gyakorlata során keletkeznek, az adatvédelmi biztos álláspontja szerint a válasz a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvény rendelkezéseiben található. (463/K/1998, 817/H/1998)

Az adatvédelmi biztos ajánlása szerint törvénysértő volt az Oktatási Minisztérium felügyelete alatt álló Országos Felsőoktatási és Felvételi Iroda (OFFI) egy magáncéggel kötött szerződés alapján folytatott gyakorlata. Ennek során a felsőoktatási intézményekbe felvételt nem nyert pályázók személyes adatait továbbították egy gazdasági társaságnak, és a törvényben előírt céltól eltérően direkt marketing célra használták azokat. Az adatvédelmi ombudsman ajánlását követően az OFFI megszüntette a szerződést a magáncéggel. (652/A/1998)

Többen kifogásolták az intézmény által a felvételizőktől kért adatok körének nagyságát. A felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény szerint a felsőoktatási intézmények a szervezetükről és működésükről szabályzatot alkotnak, melynek részét képezi a hallgatók felvételi eljárása. Ez a szabályzat tartalmazhat előírásokat arra vonatkozóan, hogy a felvételi során milyen szempontokat vesznek figyelembe; továbbá az esetleg csatolandó egyéb iratokról, például kézzel írott önéletrajz elküldéséről is ez rendelkezhet.(167/A/1998)

A felvételi vizsgák eredményeinek közzétételére vonatkozó előírásokat – az említett törvény felhatalmazása alapján – szintén a helyi SzMSz-ben kell rendezni, s azoknak az intézményben szokásos módon kell eleget tenni. Ez egyfajta szűkebb körű nyilvánosságot eredményez, mint ahogy a zárthelyi vizsgák és írásbeli évfolyamdolgozatok eredményeinek kifüggesztése is. (504/A/1998) Szerencsésebb esetben az intézmény az általa kialakított kódrendszerrel oldja meg a közzétételt, erre az iroda munkatársai a gyakorlatban is láttak példát a Veszprémi Egyetemen tartott helyszíni vizsgálatukon. (817/H/1998)

Milyen adatokat kérhet az intézmény a már felvételt nyert hallgatókról beiratkozáskor, s milyen célokra használhatja azokat? Ha törvény másként nem rendelkezik, csak az oktatással összefüggő területekről nyilatkoztathatja hallgatóit. A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény alapján az összevont adóalap adóját csökkenti a tandíj címén megállapított összeg meghatározott része. Az erre szolgáló igazolást a felsőoktatási intézmény állítja ki.

Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény a magánszemély kötelezettségévé teszi az adóazonosító jel közlését az adókedvezmény igénybevételére jogosító igazolást kiállító szervvel – jelen esetben a felsőoktatási intézménnyel –, amely adatszolgáltatásra kötelezett.
A fentiek alapján a hallgatók adóazonosító jelét nyilván kell tartani. (41/A/1998, 387/K/1998) A tandíjhátralékosok nevének kifüggesztése viszont ellentétes az Avtv. rendelkezéseivel. A hallgatók tandíjfizetésének elmaradása családi, szociális és egyéb körülmények függvénye, melynek nyilvánosságra hozatala sérti az érintettek jogait. Ilyen esetekben a jogszerű eljárás az, ha az érintetteknek névre szóló fizetési felszólító levelet küldenek, hiszen ezek még az adott közösség számára sem nyilvános adatok. (504/A/1998)

A már idézett Szaz. tv. határozza meg a társadalombiztosítási szervek, a kifizetőhellyel rendelkező munkáltató, valamint az adatszolgáltatásra kötelezett szervek taj-szám nyilvántartási jogosultságát. A felsőoktatási intézmények, hallgatóik tekintetében, egyik kategóriába sem tartoznak. Egyes hallgatók esetében előfordulhat, hogy hallgatói jogviszonyuk közben keletkezik tb-ellátásra jogosultság (például gyes), és erre vonatkozóan a tb-szervvel szemben jelentési kötelezettségük van. Ekkor természetesen be kell kérni a hallgatótól a taj-számát. A felsőoktatási intézményeknek nincs felhatalmazásuk az összes hallgató taj-számának nyilvántartására, erre őket a társadalombiztosítás szervei nem kötelezhetik. (378/K/1998)

Egyéb harmadik személy számára történő adattovábbításokhoz törvényi felhatalmazás híján mindig az érintett hozzájárulása szükséges. Célszerű a félévenkénti beiratkozáskor tájékoztatni az esetlegesen felmerülő igényekről a hallgatókat, és nyilatkoztatni őket, hogy hozzájárulnak-e a név- és lakcímadataik továbbításához, például állásközvetítő tevékenységet folytató szervezetek számára. (90/K/1998) Másik megoldásként (például fordítási, tolmácsolási vagy egyéb szakismeretet igénylő munkavégzésre irányuló ajánlat esetén) a konkrét esetben az intézmény megkeresett szerve kiválogathatja a szerinte érintett hallgatókat, és egyenként megkeresheti őket. (817/H/1998)

Egy másik indítványban a panaszos az iránt érdeklődött, hogy az általa küldött levél kábítószer-ellenőrzés céljából felbontható-e, s ha igen, milyen eljárási garanciákkal.

A levelek és egyéb postai küldemények felbontására lehetőséget biztosít a rendőrségről szóló 1994. évi. XXXIV. törvény. A rendőrség bírói engedéllyel bűncselekmény elkövetésének megelőzésére, felderítésére, megszakítására, az elkövető kilétének megállapítására, elfogására, körözött személy felkutatására, tartózkodási helyének megállapítására, bizonyítékok megszerzésére a postai küldemény tartalmát megismerheti, azt technikai eszközzel rögzítheti.

A küldemények kézbesítésével kapcsolatban egy másik indítványozó arra kérdezett rá, melyek azok a küldemények, amelyeket a posta kizárólag a címzett kezéhez kézbesíthet. A beadványozó arra a kérdésre is választ várt, hogy az elmeszakértői vizsgálatra szóló idézés adatnak minősül-e, s ha igen, akkor a személyes vagy a különleges adat kategóriájába tartozik-e.

A postáról szóló törvény értelmében a saját kézhez történő kézbesítés feltétele, hogy a feladó ekként rendelkezzen. A törvény nem szól arról, milyen tartalmú leveleket kell e jelzéssel feladni, hanem azt a feladóra bízza. Ez a helyzet az elmeszakértői vizsgálatra szóló idézés esetén is. Maga az idézés személyes adat, de nem tekinthető különleges adatnak. Az adatvédelmi biztos megállapította, hogy az idézés nem egészségügyi adat, az csak a vizsgálat eredménye lehet. (864/A/1997)

Egy kábeltelevíziós közösségi egyesület indítványában jelezte az adatvédelmi biztosnak, hogy a Magyar Posta azzal a kéréssel kereste meg, hogy előfizetőire vonatkozóan szolgáltasson számára adatot. A rádiózásról és a televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény 82/A. § (2) bekezdése szerint a televíziókészülékek üzemben tartási díjának beszedésével megbízott – jelenleg a Magyar Posta – a díj fizetésére kötelezetteket a bejelentés, az ellenőrzés vagy az adatszolgáltatás alapján nyilvántartásba veszi. A fent említett adatszolgáltatási kötelezettség a hálózati műsorszolgáltatókra és az AM-mikro műsorszolgáltatókra vonatkozik. A posta törvényi felhatalmazás birtokában járt el, így az adatkérés jogszerű volt. A médiatörvény garanciális szabályként rögzíti, hogy a posta az üzemben tartási díj beszedése érdekében hozzá került személyes adatokat köteles adótitokként kezelni. (516/K/1998)

Egy beadványozó azt kérdezte az adatvédelmi biztostól: jogszerű-e, hogy a távközlési szolgáltatók új digitális központjai lehetővé teszik a beérkező előfizetői hívások telefonszámainak megjelenítését. A digitális adattárolás és -továbbítás széles körű felhasználása számos új adatvédelmi problémát vet fel. A hívás kezdeményezőjének telefonszáma általános esetben személyes adatnak minősül, így hozzájárulása nélkül nem válhat hozzáférhetővé a hívott fél vagy harmadik személy számára. Egyes esetekben – közérdekből – a hívó fél személyes adatokhoz fűződő alkotmányos joga törvény által korlátozható, így például nem lehet aggályos a tűzoltóságokra beérkező tűzjelzéseknél a hívó fél azonosítása. A GSM-telefonok esetében csak akkor juthat a hívott fél tudomására a hívó fél száma, amennyiben a hívó fél ehhez hozzájárult. (140/A/1998)

A beadványozó titkosított – a tudakozó nyilvántartásában és a telefonkönyvben sem szereplő – telefonszámára hívás érkezett, melyben egy gazdasági társaságot képviselő telefonáló a MATÁV megbízására hivatkozva a panaszos telefonálási szokásaira vonatkozó kérdéseket tett fel. A panaszos a válaszadást megtagadta, és az adatvédelmi biztoshoz fordult, azt sérelmezve, hogy a MATÁV Rt. kiadta titkosított telefonszámát és nevét egy gazdasági társaságnak. A telefontársaság belső vizsgálata kimutatta, hogy a kérdéses időpontban a Budai Távközlési Igazgatóságuk végeztetett regionális piackutatást egy külső céggel. Az adatátadás nem felelt meg a jogszabályoknak, de a belső szabályzatuknak sem, mivel az átadott előfizetői adatok a telefonszámokon túl az előfizetők adatait is tartalmazták, titkos előfizetők adatai is bekerültek a listába, és mindez a felettes szerv jóváhagyása nélkül történt. A MATÁV Rt. a vizsgálatot követően felfüggesztette a piackutatást, a panaszosnak ingyen számcserét ajánlottak fel. (466/A/1997)

Több panasz érkezett az adatvédelmi biztoshoz a HUNGAROTEL Rt.-vel szemben, mivel az általa végzett távbeszélőhálózat-fejlesztés során nem járt el kellő gondossággal. A társaság az előfizetői szerződéseket késedelmesen, csak a tényleges bekötés után kézbesítette. Az előfizetőket jogaikról – köztük arról, hogy kérhetik nevük és telefonszámuk titkosítását – csak a helyi sajtóban közzétett felhívásokban tájékoztatták, ez azonban nem pótolhatta az előfizetők pontos tájékoztatását jogaikról, ide értve adatkezelési rendelkezéseiket is. A szolgáltatást igénybe vevő személyekkel kötött előszerződés erre vonatkozó rendelkezésének hiányában az előfizetők személyes adatainak nyilvánosságra hozatala – erre irányuló kifejezett hozzájáruló nyilatkozatuk hiányában – jogsértő volt. A HUNGAROTEL Rt. az általa kiadott telefonkönyvben jogosulatlanul, az Avtv.-be ütköző módon hozta nyilvánosságra azon polgárok személyes adatait, akik a helyi sajtóban megjelent közleményekre nem nyilatkoztak. A szolgáltatás megkezdése előtt meg kellett volna már kötni az egyéni előfizetői szerződéseket, a szerződéskötés során figyelembe kellett volna venni az előfizetők adatkezelési rendelkezéseit. (254/A/1998, 478/A/1998)

Az ügy tapasztalatai alapján az adatvédelmi biztos a Westel 900 Rt.-nél is kezdeményezte, hogy a hozzájárulási nyilatkozatukon szerepeltessék, kivel ellenőriztetik az ügyfelek adatait. A Westel 900 Rt. jogi osztálya az adatvédelmi biztos véleményét kérte arról, hogy jogszerű-e az ügyfélszolgálattal folytatott előfizetői hívások rögzítése. A társaság szerint későbbi jogviták elkerülése érdekében szükséges a rögzítés. Az ombudsman válaszában kifejtette, hogy az adatvédelmi követelményeknek olyan megoldás felel meg, amely biztosítja, hogy az előfizető ügyfél előzetes ismeretekkel rendelkezzen beszélgetése esetleges rögzítéséről, a megőrzés idejéről és felhasználásának – számára is biztosított – lehetőségéről. Lényeges, hogy az ügyfélnek lehetősége legyen egyértelműen kinyilvánítani hozzájárulását a beszélgetések rögzítéséhez, ehhez nem elegendő az automata hangbemondás útján történő előzetes tájékoztatás. (361/K/1998)

Értelmezési nehézség állhat elő az anonimitást biztosító e-mail-szolgáltatóknál igénybe vett címekkel kapcsolatban, amelyek használója nem feltétlenül azonosítható: ezen címek jogi megítélésével kapcsolatban is érkezett a biztoshoz beadvány 1998 végén. (883/A/1998)

A kutatás és a közvetlen üzletszerzés célját szolgáló név- és lakcímadatokról szóló 1995. évi CXIX. tv. előírásai az elektronikus levélcímekre nem vonatkoznak; ez azt jelenti, hogy a magyar adatvédelmi jogi szabályozás szerint csak az Avtv. rendelkezéseinek a keretei között lehet direkt marketing tevékenység céljából az érintett e-mail-címét valamely listára felvenni, s számára ilyen üzeneteket küldeni: vagyis akkor, ha – a direkt marketing törvény alapján végzett adatkezelések esetétől eltérően – az érintett ehhez előzetesen hozzájárult (Avtv. 3. § (1) a)).

Egy másik Internet-felhasználó beadványában azt sérelmezte, hogy nem kapta meg az általa adatainak megadásával egy amerikai cég weblapján keresztül igényelt reklámanyagot, ugyanakkor adatait, melyeket igényléskor elektronikus úton bocsátott az amerikai cég rendelkezésére, e cég magyar partnercége kezeli. Mint a magyar partnercégnek a biztos megkeresésére adott válaszából kiderült, az valóban kezeli a kérdéses személyes adatokat. Mivel az amerikai cég által üzemeltetett weblapon az érdeklődőknek nincs módja arra, hogy e cég részéről a magyar partnernek történő adattovábbításhoz és a magyar cég által végzett adatkezeléshez hozzájáruljanak, az adatkezelés – az érintett hozzájárulásának hiányában – törvényellenes. A biztos felszólította a társaságot, hogy az érintettek adatkezeléshez való hozzájárulását haladéktalanul szerezze be, hozzájárulás hiányában pedig az adatokat semmisítse meg. A jövőre nézve javasolta, hogy az amerikai cég honlapján kezdeményezzék olyan tájékoztató szöveg elhelyezését, amely biztosítja, hogy csak azok a magyarországi érdeklődők adják meg adataikat, akik a cégüknek történő adattovábbításhoz és az adatok cégük általi kezeléséhez hozzájárultak. (577/A/1998)

Az OTP Bank Rt., a Kereskedelmi és Hitelbank Rt., a Postabank és Takarékpénztár Rt. munkatársai a lakossági pénzügyek intézésekor (lakossági bankszámla, devizaszámla, részvényjegyzés) az ügyfelek személyazonosító igazolványát elkérik, és azt hosszabb-rövidebb ideig maguknál tartják. A fenti probléma olyan esetekben merül fel, amikor az ügyfél azonosítását igénylő ügylet készpénzkifizetéssel, vagy
-befizetéssel jár. A kétügyintézős rendszerben a személyi igazolványt az ügyféltől a pultos ügyintéző kéri el, melyet a tranzakciós bizonylatokkal együtt átad a pénztárosnak. Az okmányt az ügylet lebonyolítását követően a pénztáros adja vissza az ügyfélnek.

Az említett eljárás során az ügyfél személyi igazolványa egy időre kikerül az ellenőrzése alól. A személyi igazolvány átadására kötelezettséget jogszabály csak a hivatalos személyek irányában állapít meg.
A bank a személyazonosság ellenőrzése érdekében jogosult az ügyfelet a személyi igazolvány bemutatására felszólítani. A biztos álláspontja szerint a bank akkor jár el jogszerűen, ha a személyi igazolvány “visszatartásához” az ügyfél beleegyezését kéri. Felhívta az említett bankok figyelmét, hogy hozzájárulás hiányában lehetővé kell tenniük, hogy az ügyfél a pultos ügyintézőtől kívánságának megfelelően visszakaphassa személyi igazolványát, melyet a későbbiekben a pénztárosnak ismételten bemutat. A hitelintézetek vezérigazgatói az ajánlással egyetértettek, és ígéretet tettek, hogy az adatvédelmi követelményeket is kielégítő ügyvitelt alakítanak ki. (848/A/1997)

A személyazonosság igazolásának módját kifogásolta az a panaszos is, aki arra hívta fel a biztos figyelmét, hogy – mint reklámanyagaiból kiderül – egy lakossági bank “kéri” ügyfeleit, hogy a kölcsönigényléshez hozzák magukkal személyi igazolványukat és valamely más, személyazonosság megállapítására alkalmas okiratot, illetve a legutolsó havi, kiegyenlített közüzemi számlát. Az adatvédelmi biztos álláspontja szerint önmagában nem kifogásolható, hogy egyes cégek ügyfeleik személyazonosságának igazolására a viszonylag egyszerűen hamisítható személyi igazolvány mellett más okiratokat is kérnek, ám az általa javasolt, s egyes távközlési szolgáltatóknál alkalmazott gyakorlat szerint az ügyfélnek fel kell ajánlani, hogy amennyiben személyi igazolványán kívül más okiratot nem kíván bemutatni, akkor a cég a személyi adatokat a Központi Nyilvántartó és Választási Hivatal nyilvántartása segítségével ellenőrzi. A bank vezetése ígéretet tett arra, hogy a jövőben biztosítani fogja az ügyfélnek a választási lehetőséget a személyazonosság igazolásának módját illetően. (330/A/1998)

A biztos vizsgálta a Dunaholding Brókerház Kft. által rendszeresített “Ügyfél azonosítási adatlap”-ot is. Az adatlapon szerepel többek között a magánszemély adóazonosító száma, taj-száma, útlevélszáma, személyi igazolványszáma, más hitelintézetnél vezetett bankszámlájának száma, egyéb befektetései, családi állapota, munkáltatója, foglalkozása, éves nettó jövedelme, eltartottai száma, ingó és ingatlan vagyona, biztosításai, önkéntes kölcsönös biztosító pénztári tagsága. Az ügyfél személyes adatain kívül az adatlap a házastárs, élettárs nevére, születési idejére, foglalkozására és munkahelyére is rákérdez. A szerződés megkötésekor a társaság az ügyfél személyi igazolványáról, az adóazonosító jelről kiállított hatósági igazolványáról és tb-kártyájáról fénymásolatot készít, melyet csatol az ügyfélről vezetett nyilvántartáshoz. A fenti adatkezelés több szempontból is kifogásolható.

Az információs önrendelkezés elve sérül abban az esetben, ha a házastárs, élettárs személyes adatairól az ügyfél tesz nyilatkozatot. Az ügyfél anyagi környezetének, egzisztenciális hátterének áttekintéséhez valóban hozzátartozhat a házastárs, élettárs foglalkozásának, munkahelyének megismerése is, azonban – tekintettel a fenti alkotmányos alapjogra – a jogszerű megoldás az lenne, ha az említett személyek erről külön nyilatkoznának, vagy az ügyfél-azonosítási adatlap aláírásával hozzájárulnának adataik felvételéhez. A biztos álláspontja szerint az adatlap számos olyan személyes adatot tartalmaz, mely az ügyletkötés, valamint az ügyfél kockázatviselő képessége szempontjából lényeges információval nem szolgál: például családi állapot, biztosítások, önkéntes kölcsönös biztosító-pénztári tagság, taj-szám.

A dokumentumok fénymásolása sem indokolt. A fénymásolat készítése a brókerház vezérigazgatója szerint “az adatfelvétel hitelességét hivatott alátámasztani”. Az így készült másolatok azonban nem rendelkeznek bizonyító erővel, hiszen nem hitelesített másolatokról van szó. Magánszemély ügyfelek személyi igazolványáról és más okmányairól csak abban az esetben készíthetnek fénymásolatot, ha ahhoz az érintett hozzájárult. Az ügyfél a személyi igazolványán túl a személyazonosságának igazolására egyéb okmányok bemutatására nem kötelezhető, hiszen a személyi igazolvány a személyazonosság hitelt érdemlő igazolására önmagában alkalmas.

Az Avtv. alapján az adatkezelés jogszerűségének feltétele az adatalany informált beleegyezése. Az állampolgárnak tudnia kell, hogy pontosan mely adatait, milyen célból és kinek adják át. A biztosítási szerződés fent említett pontja ezen követelménynek nem felel meg, és az is kétséges, hogy az adatfelvétel módja tisztességes-e. Általános szerződési feltétel – melyet az egyik fél több szerződés megkötése céljából egyoldalúan, előre meghatároz, és amelynek meghatározásában a másik fél nem működhetett közre – a feleknek a szerződésből eredő jogosultságait és kötelezettségeit egyoldalúan és indokolatlanul az egyik fél hátrányára nem állapíthatja meg (Ptk. 209. §). A biztos álláspontja szerint ez a szabály az állampolgárok információs jogainak védelmét is magába foglalja.

Az egészségügyi adatok kezeléséről és védelméről szóló törvény az adatkezelőt az orvosi titkok megtartására kötelezi. Az adatkezelő abban az esetben mentesül a titoktartási kötelezettség alól, ha az egészségügyi és személyazonosító adat továbbításához az érintett, illetve törvényes képviselője írásban hozzájárult, az abban foglalt korlátozásokon belül. Az Alkotmányban biztosított információs önrendelkezési joggal ellentétben áll a fent említett szerződési feltétel, hiszen azt általános felhatalmazás formájában a másik fél egyoldalúan határozta meg. A szerződő fél szerződési nyilatkozatában az adatkezeléssel összefüggésben korlátozó feltételeket nem köthetett ki. Vagy elfogadta a biztosító által kínált megoldást, vagy elállt szerződéskötési szándékától.

A célhoz kötöttség elvével is ellentétes a fenti nyilatkozat, hiszen az adatkezelés így olyan személyes és különleges adatokra is kiterjedhet, melyek a szerződésben meghatározott biztosítási eseménnyel nem függnek össze. Az adatvédelmi biztos konzultációs céllal megkereste az Állami Biztosításfelügyeletet és a Magyar Biztosítók Szövetségét, a vizsgálat folyamatban van. (242/A/1998.)

Ugyancsak az életbiztosítási ágazattal kapcsolatban kereste meg a biztost egy egészségügyi gyakorlatot folytató magánintézmény, mely szerződéses viszonyban áll több hazai biztosító társasággal. A klinika vállalta, hogy a biztosítóval életbiztosítási szerződést kötni szándékozó ügyfelek előzetesen szakorvosi vizsgálatát elvégzi. A biztosítók az intézmény vezetőjének elmondása szerint abból a megfontolásból, hogy az egészségügyi vizsgálatok elvégzését ők finanszírozzák, arra szerették volna kötelezni a klinikát, hogy a vizsgálatok adatait ne adja ki az orvosi vizsgálatok alanyainak. A biztos tájékoztatta a klinika vezetőjét: mivel tevékenységük az ügyfelek egészségi állapotának megállapítására irányul, a tág értelemben vett gyógykezelés fogalomkörébe tartozik, így vonatkoznak rá az egészségügyi adatok kezelésének szabályai. Mind az Avtv., mind az ágazati szabályozást nyújtó törvény biztosítja az érintettek számára egészségügyi adataik megismeréséhez fűződő jogukat. Az adatvédelmi biztos álláspontja szerint irreleváns, hogy a vizsgálatokat a biztosító vagy maga az ügyfél finanszírozta-e. (255/K/1998)

A vagyonbiztosítás körében hasonló problémával találkozott egy másik állampolgár. A beadványozó hozzáférési jogával kívánt élni, amikor a biztosítótól kérte, hogy betekinthessen a részletes kármegállapítási jegyzőkönyvbe. A biztosítóintézetekről és a biztosítási tevékenységről szóló 1995. évi XCVI. törvény értelmében a biztosító köteles a biztosított (szerződő, kedvezményezett) kérésére a biztosító által vezetett nyilvántartásokban tárolt saját adatairól tájékoztatást adni. Az adatvédelmi törvény alapján a tájékoztatást az adatkezelő csak akkor tagadhatja meg, ha azt számára törvény előírja. Az adatkezelő ilyen esetben köteles az érintettel a felvilágosítás megtagadásának indokát pontosan közölni, megjelölve az adatalany jogait korlátozó jogszabályt. “A jogi állásfoglalásunk szerint tételes kármegállapítási tájékoztatást nem vagyunk kötelesek adni” formula a fenti követelménynek természetesen nem tesz eleget. (706/A/1998)

A sajtóban is nagy visszhangja volt annak az ügynek, melyben egy ismert hazai biztosítótársaság üzletkötőinek adatkezelési gyakorlatát vizsgálta az adatvédelmi biztos. A vizsgálat középpontjában “a biztosítás szerzőjének nyilatkozata” elnevezésű űrlap állt, melyet az ügyfelek tudta nélkül, az ajánlat mellékleteként kellett az üzletkötőknek kitölteniük és leadniuk. A vizsgálat eredményeként megállapította, hogy az olyan adatfelvétel, amely az ügyfél tudta nélkül folyik, ellentétes az adatvédelmi törvény rendelkezéseivel. A biztos felhívta a társaság vezetésének figyelmét, hogy a jövőben tevékenységük során fordítsanak fokozott figyelmet az adatvédelmi rendelkezések tiszteletben tartására. Válaszában a biztosító igazgatója azt a tájékoztatást adta, hogy a kifogásolt űrlapokat az életbiztosítási iratanyagokból kigyűjtötték és megsemmisítették. A megsemmisítéskor készített jegyzőkönyv másolatát megküldve az igazgató levelében ígéretet tett, hogy a jövőben az adatvédelmi rendelkezéseknek is megfelelő kockázatelbírálási nyomtatványokat fognak használni. (846/A/1997)

Az adatvédelmi nyilvántartásba történő bejelentkezés alkalmával egy betéti társaság, mely megbízási szerződést kötött egy ismert hazai biztosítótársasággal, a következő adatkezelést jelentette be: újszülöttek családi és utónevét, születési helyét, lakóhelyét és a szülők családi és utónevét veszi át közvetlen üzletszerzés céljából a Központi Nyilvántartó és Választási Hivataltól, majd azokat a lekérést követően két hónapon belül továbbítja a biztosítótársaságnak. A bejelentés jogszerűségét megvizsgálva az adatvédelmi biztos megállapította, hogy a direkt marketing törvény és a nyilvántartási törvény rendelkezései alapján üzletszerzési listákat nem, születési hely és idő, lakcím és családi állapot szerint lehet igényelni, tehát az újszülöttek név- és lakcímadatait át lehet venni, más adatokat (például a szülők adatait) nem. Bár a bt. az adott ügyben megbízottként járt el, azonban az adatkezelés szempontjából nem megbízott adatfeldolgozónak, hanem önálló adatkezelőnek minősül. E tényre tekintettel a biztos felhívta a cég ügyvédjének figyelmét, hogy a cégnek tájékoztatnia kell az érintetteket, mielőtt adataikat továbbítja a biztosítónak, s az adattovábbításra csak abban az esetben kerülhet sor, ha azt az állampolgárok nem kifogásolják. (286/H/1998)

A biztosítóintézetekről és a biztosítási tevékenységről szóló törvény alapján biztosítási titok harmadik személynek csak abban az esetben adható ki, ha a biztosító ügyfele vagy annak törvényes képviselője a kiszolgáltatható biztosítási titokkört pontosan megjelölve, erre vonatkozóan írásban felmentést ad. Az adott ügyben a társasházközösség tulajdonosai, illetve lakói nyilatkozatukban egyrészt megjelölték a biztosítótársaságukat, másrészt hozzájárultak a kártérítés összegének a társasház számlájára történő átutalásához, és egyúttal lemondtak a kártérítés összegének a tulajdoni hányadukra eső részéről. A vizsgálat során a biztos megállapította, hogy az említett nyilatkozatok nem adnak a biztosító társaságok részére a titoktartási kötelezettség alól egyértelmű felmentést a biztosítási titokkörök egyikére sem. (599/A/1998)

Az adatvédelmi biztos 1998 márciusában több kérdésről megbeszélést folytatott a Magyar Biztosítók Szövetségének (MABISZ) főtitkárával. Az első kérdés arra irányult, hogy mely esetekben juthat jogszerűen a rendőrség a totálkárossá minősített gépjárművek adataihoz. Az Avtv. szerint a gépjármű rendszáma – magánszemély tulajdonos esetén – személyes adatnak minősül, így az törvényi felhatalmazás alapján, vagy a tulajdonos beleegyezésével továbbítható. A tulajdonos a jármű üzemeltetésének végleges megszűnését maga is jelentheti. Az 58/1991. (IV. 13.) Korm. rendelet alapján a biztosítótársaságok rendszeresen adatot szolgáltatnak a megkötött, illetve érvényességét vesztett biztosítási szerződésekről a Belügyminisztérium központi gépjármű-nyilvántartó szervének, mely értesíti erről az illetékes rendőrhatóságot. További megoldásként jöhet szóba, hogy a biztosító megszerzi az érintett hozzájárulását ahhoz: járműve totálkárossá válásáról közvetlenül tájékoztassa a rendőrséget. (482/K/1998)

A találkozón szó volt a közlekedési balesetek ügyintézéséről és a rendőrség helytelen adattovábbítási gyakorlatáról is. Ezt részletesebben a Rendőrségi adatkezelés című fejezetben tárgyaljuk. A találkozón a felek egyetértettek abban, hogy az ügy végleges rendezéséhez törvényi szabályozás szükséges, melynek előkészítése egy-két hónap alatt elvégezhető. A biztos álláspontja szerint a törvény-előkészítésben a biztosítótársaságok és a MABISZ érdemi segítséget tudnának nyújtani.

Szóba került a MABISZ által létrehozni kívánt Biztosításügyi Regiszter (BÜR) is. A BÜR-ben kezelt adatok a természetes személyazonosító adatok, az ügynöki vizsga letételének időpontja, az ügynöki gyakorlat tartama, valamint az ügynök esetleges tartozásai. A koncepciót, mely az önkéntes adatszolgáltatásra épít, az adatvédelmi biztos egy ponton kifogásolta. Az ügynök tartozásainak nyilvántartása a tervezet szerint külön írásbeli hozzájárulás alapján kerülhet be a rendszerbe, azonban arról nem tesz említést a javaslat, hogy ezeket az adatokat meddig kívánják őrizni, és ki gondoskodik azok törléséről, miután a tartozás megszűnt. A biztos felhívta a MABISZ főtitkárának figyelmét e hiányosság megszüntetésére.

Az 1998-ban vizsgált ügyek nagy többségére továbbra is azok a panaszok jellemzőek, melyekben a beadványozók jogszerűtlennek ítélik vagy vélik adataik megszerzését. Olyan esetekben, mikor a vizsgálat jogsértést nem állapított meg, a panaszosok arról kaptak tájékoztatást, hogy adataik milyen lehetséges módokon kerülhettek a kérdéses adatbázisba, valamint arról, hogy a jövőben milyen eszközökkel élhetnek a nem kívánt küldemények elhárítására, hogyan élhetnek letiltási jogukkal. (22/A/1998, 58/A/1998, 621/A/1998)

Szintén az 56-os Intézet kutatója fordult indítvánnyal a biztoshoz, melyben egy 1960-ban lefolytatott politikai per anyagát kívánta – az azóta már elhunyt – egykori elítélt felhatalmazása alapján megismerni. Kérelmét – melyet még a Történeti Hivatal felállítása előtt nyújtott be – a Belügyminisztérium a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszter kabinetfőnökének állásfoglalása alapján – államtitokra, valamint arra hivatkozva, hogy az mintegy 50 magyar állampolgár személyes adatait tartalmazza – elutasította.

Az ügyben a biztos megkereste a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat felügyelő tárca nélküli minisztert, aki utasította a Nemzetbiztonsági Hivatalt (NbH) az anyag titkosításának felülvizsgálatára. Ennek alapján az NbH a kérdéses irategyüttesből kiválogatta azokat az iratokat, melyeknek önmagában történő megismerése nem sérti az államtitok védelméhez fűződő érdeket. Az NbH ezekbe az iratokba engedélyezte a kutatónak a betekintést, aki azonban korábbi kutatási kérelme alapján az iratokat már ismerte, így lényegi előrelépés kutatásaiban nem történt. (396/A/1998)

Az Ellenzéki Kerekasztal tárgyalásain készült felvételek nyilvánosságával kapcsolatos 1997. évi adatvédelmi biztosi ajánlásra hivatkozva a Magyar Országos Levéltár (MOL) ellen fordult panasszal egy másik kutató. Beadványában kifogásolta, hogy a Nemzeti Kerekasztal (Háromoldalú Politikai Egyeztető Tárgyalások) tárgyalásai anyagának kutatását a MOL főigazgatója az Ltv. alapján a kutatási kuratórium engedélyéhez kötötte.

A biztos felhívta a MOL főigazgatójának figyelmét arra, hogy a Politikai Egyeztető Tárgyalásokról nem lehet azt állítani, hogy magánemberek összejövetele lett volna, hiszen az a demokratikus átmenet egyik legfontosabb tárgyalássorozata volt. Ezért tehát az átalakulásnak ebben a fázisában már nem hivatkozhatnak a tárgyaláson részt vevők arra, hogy magánvéleményüket adták elő. A Nemzeti Kerekasztalnak ugyanúgy nem volt közjogi státusa, ahogy az EKA-nak sem; különböző szinten, de a hiányzó közjog restituálása volt mindkettő feladata. Az Ltv. értelmében nem vonatkoznak a védelmi határidők azokra a levéltárban elhelyezett iratokra, melyek közérdekű mivoltuk miatt levéltárba kerülésük előtt is bárki számára megismerhetők voltak. Az ügy vizsgálata folyamatban van. (715/A/1998)

Az Ltv. 24/A §-ának rendelkezése szerint a személyes adatok azonos védelmét biztosító ország kutatója számára tudományos célból, a védelmi idő lejárta előtt is engedélyezhető a személyes adatot tartalmazó levéltári anyag kutatása, feltéve, hogy a 22. § (1) bekezdésében meghatározott 30, illetőleg 15 év már eltelt. A kutatás akkor engedélyezhető, ha a személyes adatok azonos védelmét az adott országot illetően az igazságügy-miniszter az adatvédelmi biztossal egyetértésben megállapítja. Ennek érdekében az igazságügy-miniszterrel közös tájékoztatóban kívánják közzétenni az azonos védelem megállapításának általános feltételeit. (732/K/1998)

A Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány (MAZSÖK) kuratóriuma 1998 október végén kelt beadványában arról tájékoztatta az adatvédelmi biztost, hogy a párizsi békeszerződésről szóló 1947. évi XVIII. törvény 27. Cikke 2. pontjában foglaltak végrehajtásáról szóló 1997. évi X. törvény felhatalmazása alapján életjáradékot folyósítanak a holocaust magyarországi túlélői javára. A jogosulti kört a sajtóban közzétett felhívásban kérték a jelentkezésre, adatszolgáltatásra. Az így létrejött címlista alapján kereste meg a MAZSÖK a lehetséges jogosultakat, s a Jewish Claims Conference (JCC) budapesti irodájának felkérésére kiküldte az általuk rendszeresített kérdőívet. A panasz szerint az “Europa – Ost International” nevű magáncég név szerint megkeresett több, életjáradékra jogosult személyt. Levelében az áll, hogy a kitöltött adatlapokat a Claims Conference budapesti kirendeltségéhez továbbítják, innen küldik tovább Németországba. A magáncég nem jelölte meg a levélben, hogy milyen forrásból jutott hozzá a magánszemélyek adataihoz. A kuratórium vezetése szerint másnak nem adták ki az adatbázist, a hivatkozott magáncégnek sem ők, sem a JCC nem adott megbízást az adatgyűjtésre. A JCC kizárólag a MAZSÖK-öt kérte fel az ügyfelek megkeresésére. Az ügy vizsgálata folyamatban van. (755/A/1998)

A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (MAZSIHISZ) az adatvédelmi biztos vizsgálatát kezdeményezte egy Magyarországon letartóztatott brit állampolgár személyes adatok védelméhez fűződő jogának megsértése miatt. A Kossuth Rádió Esti Krónika című hírműsorában május 5-én a Vám- és Pénzügyőrség Fővárosi nyomozóhivatalának parancsnokhelyettese úgy nyilatkozott, hogy a brit üzletembert korábban a BRFK a Gyorskocsi utcai fogdában helyezte el, ott azonban nem volt megoldható az étkeztetése, illetve “hitgyakorlata”. Nem volt biztosítva, hogy “őhozzá mindennap bejárjanak a rabbik”, emiatt átszálították a Fővárosi Bíróság Büntetés-végrehajtási Intézetébe, “ugyanis ő izraelita vallású”. Az adatvédelmi biztosi vizsgálat megállapította, hogy nyilatkozatával a Vám- és Pénzügyőrség Fővárosi nyomozóhivatalának parancsnokhelyettese törvényi felhatalmazás nélkül, az érintett Avtv.-ben megkövetelt írásbeli beleegyezésének hiányában hozta nyilvánosságra az üzletember különleges személyes adatait. Az adatvédelmi biztos tájékoztatta az indítványozó MAZSIHISZ-t, hogy az Avtv. 17. §-a alapján az érintett, jogainak megsértése esetén a különleges adatait jogellenesen nyilvánosságra hozó személy ellen bírósághoz fordulhat, és kártérítést követelhet. Az ombudsman felhívta a nyilatkozó parancsnokának és a Vám- és Pénzügyőrség Országos parancsnokának a figyelmét az esetleges további jogsértések elkerülése érdekében a szükséges intézkedések megtételére. (363/K/1998)

Egy másik panaszos ellen felesége válókeresetet nyújtott be a bíróságon, és megbízta ügyvédjét, hogy ehhez szerezze be a férjére vonatkozó személyes és egyben különleges adatnak minősülő kórházi zárójelentéseket. Ezeket a dokumentumokat a bontóper során fel is használták. Az adatvédelmi biztos válaszában kitért arra, hogy mivel bírósági eljárás van folyamatban, és az adatait a bizonyítás keretében használják fel, ezért a vizsgálat csak az adatok megszerzésének jogszerűségére terjedhet ki. Az ügyben az adatvédelmi biztos megkereste a bepanaszolt ügyvédet, aki nem válaszolt arra a kérdésre, hogyan jutott birtokába a zárójelentéseknek, ezért az ombudsman az ügyvédi kamarához fordul. A vizsgálat még folyamatban van. (503/A/1998)

Egy másik, feltehetően közérdeklődésre számot tartó ügyben is vizsgálat indult. Az indítványozó kifogásolta, hogy az APEH még ki nem nevezett alelnök-jelöltjei “megelőlegezett” hivatalos minőségben az APEH hivatalában megjelentek, ott hozzáfértek az adatállományhoz, részt vettek személyzeti döntések előkészítésében és lezárásában. Tevékenységükkel összefüggésben adótitoknak minősülő védett, valamint az adóhivatal dolgozóinak személyiségi jogait sértő adatokhoz juthattak. A vizsgálat folyamatban van. (604/A/1998)

Egy állampolgár beadványában állásfoglalást kért élő és holt személyek életrajzi adatainak publikálhatóságáról. Az adatvédelmi biztos válaszában leszögezte, hogy személyes adatot csak akkor lehet kezelni, ha azt törvény elrendeli, vagy ha az érintett hozzájárul. Ha a kezelt adat különleges adat, akkor szükség van az érintett írásbeli hozzájárulására. E szabály alól kivételt képeznek a közfeladatot ellátó személyek a közfeladattal összefüggő adatok tekintetében. Közéleti jelentőségük és ismertségük arányban kell álljon a róluk közzétett adatok mennyiségével és minőségével, amely adott esetben magánéletük határait is módosíthatja. A publikálás nem lehet korlátlan, a közlésnek alkalmazkodnia kell a közízlés határaihoz és a nyilvánosság társadalmi hagyományaihoz. Kivételt jelent az is, ha az életrajzi adatokat korábban már jogszerűen nyilvánosságra hozták. A személyes adatok védelme az aktív jogok kategóriájába tartozik, amellyel élő személyek élhetnek. A védelem az érintett halálával az adatvédelem tekintetében szűnik csak meg, s átalakul a Ptk. által védett kegyeleti joggá. A levéltári törvény alapján az örökös vagy a hozzátartozó adhat engedélyt a kutatásra, azonban 30 év elteltével a közlevéltári anyag szabadon kutatható. A családfák összeállítása egyéni célból mindaddig nem ütközik törvénybe, míg mások személyiségi jogait nem sérti vagy veszélyezteti. Az ilyen adatok publikálása azonban az érintettek hozzájárulását igényli, amennyiben a személyek azonosítására alkalmas adatot tartalmaz. (598/K/1998)

Az RTL Klub Televízió híradója 1998 augusztusában arról számolt be, hogy a Magyarországi Szcientológiai Egyház miskolci Dianetika Központja által kezelt személyes és különleges adatok nyilvánosságra kerültek. Az adatvédelmi biztos munkatársai másnap a helyszínen vizsgálatot tartottak. Állampolgári bejelentés alapján az adatvédelmi biztos 1997-ben már foglalkozott a szcientológiai egyház által terjesztett “Oxfordi képességvizsgáló teszt”- lapokkal. A biztos akkor felhívta az egyház figyelmét arra, hogy az adatlapból nem derül ki egyértelműen, hogy az adatszolgáltatás önkéntes, netán kötelező, valamint hogy milyen célra használják fel, mennyi ideig tárolják a kapott adatokat. A helyszíni ellenőrzés tapasztalatai szerint a szcientológia egyház a kérdőíveken továbbra sem tüntette fel magát mint adatkezelőt, mivel az adatlapon szereplő “SZE DIANETIKA KÖZPONT” megjelölés nem ad pontos tájékoztatást az adatkezelő kilétéről. A helyszíni vizsgálat során a biztos munkatársai megállapították, hogy a szcientológia egyház adatkezelési gyakorlata ellentétes az adatvédelmi törvény rendelkezéseivel. A miskolci adatbázisban az egészségi állapotra vonatkozó különleges adatok szerepelnek, amelyek tárolásához hiányzott az érintettek írásos hozzájárulása. A központ ezen túlmenően olyan személyek különleges adatait is őrzi, akik a tesztlap kitöltése után nem váltak a szcientológia egyház tagjává. Az adatvédelmi törvény értelmében a megkeresett szerv 30 napon belül köteles tájékoztatást adni az országgyűlési biztosnak az üggyel kapcsolatos érdemi állásfoglalásáról és a megtett intézkedésekről. Mivel a törvényi előírásnak a szcientológia egyház 1997-ben nem tett eleget, az adatvédelmi biztos a mostani vizsgálat kapcsán ismételten felhívta a figyelmüket a feltárt hiányosságok megszüntetésére. A Magyarországi Szcientológia Egyház titkára 1999 január eleji levelében arról tájékoztatta az adatvédelmi biztost, hogy észrevételeit elfogadták, és megszüntetik a jogellenes adatkezelési gyakorlatukat: ezentúl feltüntetik az egyház mint adatkezelő nevét, a korábban kitöltött tesztlapokat megsemmisítik, az újonnan kitöltötteket a kiértékelésig, vagy ha az nem történik meg, legfeljebb 30 napig tárolják. Az adatok felvételéhez és feldolgozásához az érintett írásbeli hozzájárulását kérik. (618/A/1998)

Az IDG Magyarország Lapkiadó Kft., illetve az iNteRNeTTo főszerkesztője abban a kérdésben kért sürgősen állásfoglalást az adatvédelmi biztostól, hogy a http://internetto.tiszanet.hu./sport/foci.htm címen elérhető Focifórum egyik hozzászólójának neve és lakcíme iránti rendőrségi adatkérés törvényes-e. (Az ügyet az Internet alfejezetben is tárgyaltuk.) A hozzászóló egyébként az újpesti stadionban történt vandál rongálásban való tevékeny részvételéről számolt be az Interneten. Az adatvédelmi biztos munkatársa próbaképpen hozzászólt a fórumhoz, és azt állapította meg, hogy az üzenete előzetes regisztráció (név, lakcím, e-mail cím megadása) nélkül is megjelent. Az adatvédelmi biztos álláspontja szerint az iNteRNeTTo és az IDG Magyarország Lapkiadó Kft. nem adhatja ki a rendőrség részére az előzetes regisztráció nélküli részvételt biztosító fórum hozzászólójának nevét, lakcímét, és egyéb, a hozzászólóval összefüggésbe hozható adatot, mivel ezen adatok jogszerűen nem lehetnek a birtokában.
(A rendőrség nem attól a szolgáltatótól igényelt adatot, amely a szolgáltatás elérhetőségét biztosító szervert üzemelteti.) Levelében a biztos arra is utalt az eset kapcsán, hogy az Internet szolgáltatásait igénybevevők személyes adatainak védelme jelenleg nincs megfelelően rendezve Magyarországon. (802/A/1988)