1998-ban 77 ügy tárgya volt az információszabadság, vagyis a közérdekű adatok megismerésének joga. (Ebbe nem számítottuk bele az információszabadsággal kapcsolatos jogszabály-véleményezéseket.) Az információszabadságot érintő esetek száma és aránya – az összes ügyhöz képest (8%) – most már évek óta változatlan. A 77 (1997-ben: 74) ügyből 38 (43) panasz volt, 31 (24) tájékoztatás- vagy állásfoglalás-kérés, 8 (7) pedig hivatalbóli eljárás.
A közérdekű adatok kezelésével kapcsolatos 1998-as ügyek megoszlása indítványozók szerint (Zárójelben az előző évi adat szerepel):
Az indítványozók
összetételében az egyetlen szembetűnő változás, hogy az előző évhez képest
felére csökkent az újságírók aránya. Minthogy olyan statisztika nem készül,
hogy a különböző hivatalokhoz hány újságíró fordul közérdekű adatokért,
és milyen sikerrel, nem tudjuk vajon a megkeresett szervek előzékenysége
nőtt, vagy az újságírói aktivitás csökkent.
A számítógépes hálózatok rohamos bővülése, miközben új és új veszélyeket jelent a személyes adatok védelme szempontjából, örvendetes fejleményeket hozhat az információszabadság tekintetében. A közigazgatási informatika hazánkban is tapasztalható gyors fejlődése: a közérdekű adatok digitalizálása és nyilvános számítógépes adatbázisokban való közzététele új fejezetet nyithat az információszabadság történetében. A közérdekű adatok közzétételének ezen új módjával egyre több hazai közigazgatási szerv és önkormányzat él.
A közzététel módját egyébként jelenleg az adatvédelmi törvény nem határozza meg pontosan. Annyit mond csupán, hogy az állami és önkormányzati szervek “rendszeresen közzé vagy más módon hozzáférhetővé teszik” a közérdekű adatokat.
Az információszabadság terén nagy hagyományokkal rendelkező Egyesült Államokban 1996-ban elfogadták az elektronikus információszabadságról szóló törvényt (Electronic Freedom of Information Act), mely az adatok meghatározott körére vonatkozóan törvényi kötelezettséggé tette az elektronikus formában történő közzétételt. Eszerint mindazon dokumentumokat, amelyeket korábban a hivatalos lapban közzé, vagy a hivatalban bárki számára hozzáférhetővé kellett tenni, ezen túl elektronikus formában is kötelező “megjelentetni”. De ebbe a körbe vonta a törvény azokat a dokumentumokat is, amelyeket a hivatal korábban már egy kérelmező rendelkezésére bocsátott, és hasonló kérelmekre számítani lehet. Ma az Interneten már az olyan hivatalok is, mint a CIA vagy az FBI sok száz oldalnyi információs anyaggal igyekeznek tevékenységükről az érdeklődőket tájékoztatni
Az adatvédelmi biztos álláspontja szerint a közérdekű adatok elektronikus formában történő közzétételét Magyarországon is ösztönözni kell, ezért a jövőbeni eredményes együttműködés reményében felvette a kapcsolatot a kormány közigazgatási informatikai stratégiájáért felelős szervvel a Miniszterelnöki Hivatalban. (748/H/1998)
Közérdekű adatok az önkormányzatok kezelésében
Az önkormányzatok közérdekű adatkezelési gyakorlatával kapcsolatos indítványok lényegében nem tartalmaznak a korábbiakhoz képest új elemet. Több indítvány irányult az idén is az önkormányzat tisztségviselőinek és tisztviselőinek kifizetett juttatások megismerésére.
Hasonló esettel fordult a biztoshoz az önkormányzati választások előtt egy jegyző. Egy képviselő-testületi tag kérdezte meg a polgármestertől, hogy az önkormányzatnál dolgozó köztisztviselők és közalkalmazottak közül az elmúlt években ki vett részt szakmai úton, hol, és mennyibe került ez a hivatalnak. Válaszában a biztos kifejtette, hogy az Avtv. értelmében közfeladatot ellátó szerv hatáskörében eljáró személy neve és beosztása – ha törvény másképp nem rendelkezik – bárki számára hozzáférhető, nyilvános adat. A közszolgálati alapnyilvántartásból a köztisztviselők adatait csak a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvényben (Ktv.) meghatározott esetekben szabad kiadni. Ebben az ügyben közérdekű adat a hivatal és az intézmények által az adott évben munkatársaik továbbképzésére, szakmai útjaira fordított összeg, ez azonban személyre lebontva nem adható meg. (670/K/1998)
Panasz érkezett egy közmeghallgatásról készült magnófelvétel megismerhetőségével kapcsolatban is. A polgármesteri hivatal a panaszos arra irányuló kérését, hogy a felvételről saját költségén másolatot készíthessen, elutasította, azzal az indokkal, hogy a hangfelvételt a képviselők is csak a felvételt követő három napon belül hallgathatják meg, és a felvételről írásos anyagot vagy kivonatot csak hivatalos szervek megkeresése esetén készítenek. A biztos felhívta a polgármester figyelmét arra, hogy a kérelmező az Avtv. 20. § (1) bekezdése alapján közérdekű adatról annak tárolási módjától függetlenül kérhet másolatot. Ezek után a polgármester tájékoztatta a biztost, hogy a kért másolatot elkészíttette, és a panaszosnak megküldte. (81/A/1998)
Panasszal fordult az önkormányzati választások előtt egy polgármesterjelölt az adatvédelmi biztoshoz, mivel a polgármesteri hivatal megtagadta azt, hogy számára a település 1998. évi költségvetését és az 1997. évről szóló zárszámadását kiadja, így ő a jelöltségtől visszalépett. (705/A/1998)
Az Avtv. meghatározása szerint közérdekű adat az állami, önkormányzati feladatot ellátó szervek kezelésében lévő, a személyes adat fogalma alá nem eső adat. Több ügyünkben a benyújtott panasz vagy a felvetett kérdés tisztázásához először abban kellett állást foglalnunk, miként értendő az a feltétel, hogy “kezelésében lévő”.
A Magyar Geológiai Szolgálat főigazgatója által feltett kérdések egyike az volt, köteles-e olyan adatkéréseket teljesíteni, amelyek abban a – feldolgozott – formában, ahogy kérték, nem állnak rendelkezésre. Válaszában a biztos kifejtette, hogy az adatszolgáltatási kötelezettség elsősorban az alapadatokra, valamint az adatkezelő alaptevékenységéhez tartozó, egyébként is rendelkezésre álló feldolgozott adatokra vonatkozik. Az adatok kivonatolására, összesítésére, feldolgozására – ha az nem tartozik az adatkezelő alapfeladatához, vagy nem áll eleve rendelkezésre – az adatkezelő nem kötelezhető. (A válaszlevél teljes szövege a mellékletben található.) (453/K/1997)
Hasonló ügy volt az, amelyben egy panaszos az kifogásolta, hogy a Pénzügyminisztérium illetékesei nem hajlandók megválaszolni, mennyi költségvetési bevételtől esett el az ország amiatt, hogy a hazánkban állomásozó IFOR-erőket vám- adó- és illetékmentesség illeti meg. A biztos vizsgálata során kiderült, hogy a kért adat ilyen összesített formában nem létezik, és nem is állítható elő, mert e kedvezmények érvényesítését sem a vám-, sem az illetékmentesség esetében nem kell dokumentálni. Az igénybe vett adómentességgel kapcsolatos adat nyilvánossága ügyében a vizsgálat még tart. (6/A/1998)
Az információszabadság alkotmányos alapjogának értelmezése szükséges abban a – jelenleg le nem zárt – ügyben, amelyben a panaszos újságíró azt kifogásolja, hogy a Kormány 1998 nyarán módosított ügyrendje eltörölte a kormányüléseken kötelező jegyzőkönyvvezetést. Jelenleg a Kormány üléseiről csupán egy összefoglaló készül, amely az ülésen elhangzottakról semmilyen érdemi információt nem tartalmaz. (658/K/1998)
Az önkormányzatok által kezelt közérdekű adatok kapcsán már esett szó a közfeladatot ellátó személyek egyes személyes adatainak nyilvánosságáról. Nemcsak az önkormányzati tisztségviselőkkel kapcsolatban vetődtek fel azonban kérdések. 1998-ban nyolc olyan ügy volt, amelyben köztisztviselők, illetve más közfeladatot ellátó személyek személyes adatainak nyilvánossága volt kérdéses. Az ilyen ügyekben az indítványozók rendszerint a jövedelmi adatokra kíváncsiak.
A miniszterek jutalmának nyilvánosságával kapcsolatban az adatvédelmi biztos kifejtette, hogy ezen adatok külön törvényi felhatalmazás nélkül is közérdekűek, annyi korlátozással, hogy a kormánytagok által jutalom címén felvett összeget mint összesített adatot kell hozzáférhetővé tenni. Ennek ismerete szükséges és elegendő annak megítéléséhez, hogy a kormányfő mint munkáltató a költségvetési forrásokkal miként bánt, illetőleg annak mérlegeléséhez, hogy az adózó polgárok befizetéseiből a miniszterek mennyi jövedelmet élveznek. (309/A/1998)
Egy másik ügyben arra kellett válaszolni, hogy a Magyar Televízió Rt. Közalapítvány Kuratóriuma ülésén készült jegyzőkönyv nyilvánosságra hozható-e. Az adatvédelmi biztos álláspontja szerint az a kívánatos, ha a közfeladatot ellátó szervek tevékenységük során minél kevesebb információt zárnak el a közvélemény elől. Egy közalapítvány kuratóriumában végzett tevékenység közfeladat teljesítése, melynek során a nyilvánossághoz fűződő érdek elsőbbséget élvez az érintettek személyes adataival szemben. (13/A/1998)
Az egymásnak ellentmondó törvények értelmezése okozta a nehézséget abban – az egyébként országos nyilvánosságot kapott – ügyben, amelyben egy bírónő ellen lefolytatott fegyelmi eljárás nyilvánosságra hozatala volt kérdéses. Az adatvédelmi biztos – hivatkozva az Alkotmánybíróság 60/1994.(XII. 24.) számú határozatára – kifejtette, hogy a közhatalmat gyakorlók feladatkörének ellátásával kapcsolatos adatok megismerhetősége szükséges az állami szervek működésének helyes megítéléséhez és a működésükbe vetett bizalom megalapozásához. (56/A/1998)
Egy panaszos beadványa alapján az adatvédelmi biztos – a mellékletben teljes terjedelemben is olvasható – ajánlásban kifejtette, hogy a Széchenyi Professzori Ösztöndíjjal kapcsolatos pályázatok elbírálásában részt vevő szakértők és kuratóriumi tagok közfeladatot ellátó személyek, ezért nevüket nyilvánosságra kell hozni. (445/A/1998)
Ebben az évben egy panasz kapcsán ismét felmerült az ország politikai átalakulásában döntő szerepet játszó kerekasztal-tárgyalások dokumentumainak nyilvánossága. A Magyar Országos Levéltár főigazgatója csak kutatói engedély esetén kívánt betekintést engedni a Nemzeti Kerekasztal tárgyalásairól készült dokumentumokba. Az adatvédelmi biztos – hivatkozva az Ellenzéki Kerekasztal-tárgyalások dokumentumainak nyilvánossága ügyében 1997-ben kiadott ajánlására – úgy foglalt állást, hogy e tárgyalássorozat nem magánemberek összejövetele volt. A résztvevők nem hivatkozhatnak arra, hogy e fórumokon magánvéleményüket adták elő. Ezért alkotmányosan nem indokolható e dokumentumok megismerhetőségét kutatási engedélyhez kötni. Az ügyet a Levéltárak, tudományos kutatás című alfejezetben ismertettük. Az ügy – minthogy az adatvédelmi biztos álláspontját a főigazgató vitatja – még nem zárult le. (715/A/1998)
Már az előző években is tapasztaltuk, hogy megnőtt az érdeklődés a környezeti adatok iránt. A környezetszennyező cégek megbírságolásával kapcsolatos adatok ügyében az adatvédelmi biztos már 1997-ben kiadott egy ajánlást, melynek lényege, hogy az ilyen adatok közérdekűek, és bárki által megismerhetőek.
Egy másik ügyben egy civil szervezet a környezetvédelmi törvénynek a közmeghallgatásra vonatkozó szabályait kifogásolta. Álláspontja szerint az elégtelen jogi szabályozás miatt a nyilvánosságnak ez a fóruma nem tud érdemi szerepet játszani. Az ügyben a vizsgálat még folyamatban van. (935/K/1998)
Ugyancsak a környezeti adatok nyilvánossága volt a tárgya annak az ügynek, melyet a Népszava című napilap főszerkesztője kezdeményezett. Ezt az ügyet részletesen a következő alfejezet tárgyalja. (250/K/1998)
A vizsgálat eredményeit összegző
ajánlásában az adatvédelmi biztos megállapította, hogy az államtitokról
és a szolgálati titokról szóló 1995. évi LXV. törvény (Ttv.) az információszabadság
korlátozhatóságához négy egyenrangú feltételt fűzött. Ezek:
Az államtitokról és a szolgálati titokról szóló 1995. évi LXV. törvény módosításáról szóló 1998. évi LXXX. törvény ugyan a személyes adatok védelme, és főként az információszabadság érvényesülésének újabb, szükséges korlátját jelenti, de a közérdekű adatok nyilvánossága szempontjából akár kedvezőnek is tekinthető, hogy a törvényi ekvivalencia-szabályok kötelező alkalmazásával elkerülhető a külföldről átvett adatok túlminősítése. E törvény módosította az adatvédelmi törvényt is, mégpedig az adatvédelmi biztos hatáskörét (a biztos egyetértésével): kimondta, hogy a NATO, illetőleg a NyEU keretében minősített iratok minősítésének felülvizsgálatára, a minősítés megváltoztatásának kezdeményezésére az adatvédelmi biztosnak nincsen hatásköre.
A NATO- és NyEU-csatlakozáshoz szükséges szervezetfejlesztés része volt egy új országos hatáskörű szerv, a Nemzeti Biztonsági Felügyelet létrehozása, melyről az 1998. évi LXXXV. törvény rendelkezik. A felügyelet feladata, hogy ellenőrizze a NATO és NyEU által minősített adatokat kezelő szervezeteket és személyeket, valamint gondoskodjék arról, hogy folyamatosan érvényesüljön az ilyen minősített adatok kezelésének biztonsága. A felügyelet az úgynevezett biztonsági tanúsítvány kiadása kapcsán kezeli az érintett személy és hozzátartozói személyes adatait, ezek részeként a nemzetbiztonsági szakvélemény adatait is. A törvény módosította a fontos és bizalmas munkakörökre jelöltek biztonsági ellenőrzésének szabályait, és új adatokkal egészítette ki az ilyen munkakörökre pályázók által kötelezően kitöltendő úgynevezett “C” típusú biztonsági kérdőívet.
Az adatvédelmi biztos a törvénytervezet véleményezésekor számos észrevételt tett. Kifogásolta – mégpedig eredménytelenül – például a “C” típusú kérdőív adattartalmának bővítését. Az előterjesztő elmulasztotta ugyanis megjelölni, illetve csatolni azokat a NATO-előírásokat, melyekkel a “C” típusú kérdőív adatkörének bővítését indokolta. Ennél aggályosabb azonban, hogy – a NATO minősített adatait megismerő személyek esetében – a tervezet adós maradt annak indoklásával, miért szükséges valamennyi, “C” típusú kérdőívet kitöltő személy adatszolgáltatásra kötelezése. (737/J/1998)
A közérdekű adatok nyilvánossága és az üzleti titok védelme nálunk is – miként minden országban, ahol az információszabadságot meghonosították – folytonos konfliktusban áll egymással. Míg Magyarországon a természetes személyek személyes adatait alkotmányos védelem illeti meg, a gazdálkodó szervezetek működésével kapcsolatos adatokat nem. Az Alkotmány csupán annyit mond, hogy a Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot, valamint hogy mindenkit megillet a jó hírnévhez való jog.
A jogi személyek adataira az adatvédelmi törvény hatálya az adatvédelem tekintetében nem terjed ki, de azzal, hogy az állami vagy egyéb, közfeladatot ellátó szervek birtokában lévő – és személyes adatnak nem minősülő – valamennyi adatot közérdekűnek minősít, voltaképpen ebbe, a mindenki által megismerhető körbe vonja az ilyen adatok egy részét is.
A kormányzati szervek rengeteg olyan adatot tartanak nyilván gazdálkodó szervezetekről, amelyek nyilvánosságával kapcsolatban ugyanakkor számos más törvény tartalmaz korlátozó szabályokat. A Polgári törvénykönyv szerint a személyhez fűződő jogok védelmére vonatkozó szabályokat a jogi személyekre is alkalmazni kell, kivéve, ha a védelem – jellegénél fogva – csak a magánszemélyeket illetheti meg. Kimondja továbbá, hogy személyhez fűződő jogot sért aki üzemi vagy üzleti titok birtokába jut, és azt jogosulatlanul nyilvánosságra hozza, vagy azzal egyéb módon visszaél.
A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény szerint üzleti titok a gazdasági tevékenységhez kapcsolódó minden olyan tény, információ, megoldás vagy adat, amelynek titokban maradásához a jogosultnak méltányolható érdeke fűződik, és amelynek titokban tartása érdekében a jogosult a szükséges intézkedéseket megtette. Az üzleti titok (és ennek speciális esetei: a gazdálkodó szervezetekkel kapcsolatos banktitok, adótitok, stb.) védelméről a Polgári törvénykönyvön kívül számos további törvény rendelkezik. A Büntető törvénykönyv az üzleti titok megsértése esetén akár háromévi szabadságvesztés büntetés kiszabását is lehetővé teszi.
A közérdekű adat és az üzleti titok konfliktusát egyes területeken sikerült megfelelő törvényi szabályozással feloldani. Erre jó példa a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény, amely a közpénzek felhasználása átláthatóságának és széles körű nyilvános ellenőrizhetőségének érdekében a közbeszerzési eljárás nyilvánosságát írja elő. Hasonlóképpen örvendetes, hogy a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény szerint a frekvencia-hasznosítási szerződések adatai szintén nyilvánosak.
A törvények közötti összhang hiánya más területeken ugyanakkor több gondot is okoz. Elsőként említendő, hogy az információszabadság mint alkotmányos jog határainak bizonytalanságát eredményezi. Másrészt – ahogy az elmúlt évek tapasztalatai mutatják – folyamatosan nehéz dilemma elé állítja az ilyen adatokat nagy számban kezelő állami, önkormányzati és egyéb közfeladatot ellátó szerveket, melyek mind az üzleti titok jogosulatlan nyilvánosságra hozatalával, mind pedig az adatszolgáltatás jogosulatlan megtagadásával polgári és büntetőjogi szankciók alkalmazását kockáztatják.
Az adatvédelmi biztosnak az ilyen konfliktusos esetek által formált állásfoglalásai úgy foglalhatók össze, hogy azok a magánvállalkozók és gazdálkodó szervezetek, akik, amelyek az állammal vagy önkormányzattal bármiféle üzleti kapcsolatba kerülnek, kötelesek üzleti titkaik nyilvánosságra kerülését eltűrni, mégpedig olyan mértékig, hogy a közvagyonnal való gazdálkodás, a közpénzek felhasználása ellenőrizhető legyen. Ezért kell nyilvánosságot biztosítani a privatizáció, a konceszszió, a közbeszerzés keretében kötött szerződéseknek, az állam által nyújtott valamennyi kedvezménynek, pályázati juttatásnak, vagyoni előnynek.
Az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt.-nek egy részvénytársaság privatizációjával kapcsolatos adatkezelését kifogásolta egy panaszos. Az adatvédelmi biztos megerősítette a hasonló ügyekben korábban kialakított álláspontját, mely szerint a privatizációs pályázat eredményével kapcsolatos adatok közérdekűek. (292/A/1998)
Az államtitokról és a szolgálati titokról szóló 1995. évi LXV. törvény értelmében az arra jogosult szerveknek 1995. október 1-jéig kellett elkészíteni és az adatvédelmi biztos számára véleményezésre megküldeni szolgálati titokköri jegyzéküket. A szolgálati titokkörök meghatározása és a Magyar Közlönyben történő közzététele az információszabadság fontos garanciális szabálya. Az államtitokká minősíthető adatok körét maga a titoktörvény tételesen meghatározza.
A szolgálati titok körébe való adatfajták azonban szervtípusonként eltérőek, ezért ezek meghatározását a titoktörvény az egyes szervek hatáskörébe utalja. Az adatvédelmi biztos véleményezési joga és a hivatalos lapban való közzététel kötelezettsége annak megakadályozását szolgálja, hogy a hivatalok szolgálati titokra hivatkozással bármikor saját belátásuk szerint korlátozzák a polgárok információszabadságát. 1996-ban 27, 1997-ben 6, 1998-ban pedig 1 szolgálati titokköri jegyzéket kapott véleményezésre az adatvédelmi biztos, mégpedig a Magyar Szabadalmi Hivataltól.
A titoktörvényben
felsorolt szerveknek nem kötelezettsége szolgálati titokköri jegyzék összeállítása
és közzététele. Ennek hiánya azonban azt jelenti, hogy adataikat nem minősíthetik
szolgálati titokká, azaz a közérdekű adatot kérő érdeklődőtől információkat
szolgálati titokra hivatkozva nem lehet megtagadni.
A személyes adatok védelmének és a közérdekű adatok nyilvánossága érvényesülésének figyelemmel kísérését, az adatvédelmi törvény és más adatkezelésre vonatkozó jogszabály megtartásának helyszíni ellenőrzését is szolgálták az adatvédelmi biztos elmúlt évi megyei látogatásai. A korábbi években kialakult és bevált gyakorlat szerint a helyszíni vizsgálatokkal párhuzamosan az adatvédelmi biztos előadásokat tartott, és a vizsgálatok zárásaként tapasztalatairól tájékoztatta az érintett szervezetek vezetőit, valamint sajtótájékozatón a sajtó képviselőit.
A korábbi helyszíni ellenôrzések kapcsán már ismert adatkezelők (például rendőrség, önkormányzat, kórház) ellenőrzése mellett olyan adatkezelő szerveket is vizsgáltunk, amelyek tevékenységét jogi vagy szervezeti intézkedések érintették (például kárrendezés, kamara), vagy amelyek működését közvetlenül vagy közvetve érintő beadványt kaptunk (például szerkesztőség, illetékhivatal), továbbá amelyek adatkezelését ez idáig nem vagy alig ismertük (például: NbH területi kirendeltsége).
Június közepén Békés megyében önkormányzati, rendôrségi, kórházi, kárrendezési, statisztikai, illetékügyi, kamarai és szállodai nyilvántartásokat, adatkezeléseket vizsgáltunk.
A Békés Megyei Rendőrfőkapitányságnál az adatkezelés általános áttekintésére, a bűnüldözési tevékenységet folytató szervezeti egységek feladataihoz közvetlenül, vagy közvetve kapcsolódó adatkezelésekre, továbbá a kábítószer-kereskedelem elleni rendőri eljárásokban a drogbetegek adatainak kezelésére terjedt ki a vizsgálat.
Több, véletlenszerűen kiválasztott bűnügyi akta azt bizonyította, hogy az iratok mozgása áttekinthető, a személyes adatok kezelése az előírásoknak általában megfelelő (például a tanúk adatainak zárt kezelése), de az ügyiratokba való betekintés esetenként nem kellően dokumentált. Kábítószerrel összefüggő bűncselekmények nyomozásakor csak a nyomozás törvényes céljához szükséges személyes adatokat kérik az egészségügyi intézménytől. Két megismert ügy azt bizonyította, hogy az országos modus operandi nyilvántartás adatai nem segítik a nyomozásokat.
Számos forma szolgálja, hogy a
megye lakossága megismerje a rendőrség munkáját: az önkormányzat előtti
beszámolások; a sajtó részvételével tartott, éves munkát értékelő értekezletek;
a havonta tartott sajtótájékoztatók; a két napilap hírei, valamint a Kőrösvidéki
Zsaru című újságmelléklet. (422/H/1998)
Az illetékhivatalok az adóigazgatás és a jelzálog-nyilvántartás szervei, illetve a Központi Statisztikai Hivatal részére teljesítenek rendszeres adatszolgáltatást, jogszabályi felhatalmazás alapján. Ugyanakkor aggályos, hogy az adatszolgáltatás automatikusan generált adattartalommal az APEH SZTADI számítóközpontján keresztül történik, így a KSH számára továbbított rekordok felépítése, adattartalma, a továbbított adatok személyes vagy anonimizált volta az illetékhivatal számára sem ismert.
Egyedi adatkérés az illetékhivatal gyakorlatában ritkán fordul elő. Saját személyes adataik iránt csak ügyfelek érdeklődtek eddig, ők is csak ügyfélkapcsolatuk részeként, illetéktartozásuk rendezése kapcsán. Mások személyes adatai iránt néhány esetben a rendőrség érdeklődött, nyomozó tevékenysége során. Ugyancsak elvétve fordult elő a hivatal gyakorlatában közérdekű adatkérés: néhány esetben helybéli újságíró érdeklődött az illetékhivatal működéséről, bevételeiről; a kérdésekre a hivatal igazgatója válaszolt.
Az egyedi adatkérések speciális esetét képezik a bíróság által kirendelt szakértők adatkérései. Az öröklés, ajándékozás, vagy visszterhes vagyonátruházás során szerzett ingatlan értékének felbecsüléséhez a szakértőknek összehasonlító adatokra van szükségük az illetékhivatal praxisából. A hivatal e kéréseket oly módon teljesíti, hogy az illetékfizetési kötelezettséggel összefüggő – köztük személyes adatokat tartalmazó – ingatlan-adatokat anonimizálva bocsátja a külső szakértő rendelkezésére. (428/H/1998)
A megyében az összegyűlt 100 ezer aktát – központi irattár hiányában – kilenc helyen tárolták, ezeket a lezárás után egy budapesti irodaházba kell szállítani. Az iroda másik aktuális feladata a kárpótlási kérelmekhez benyújtott eredeti okiratok, igazolások (amelyeket dobozokban tároltak) visszaküldése volt, de a postázáshoz szükséges pénzzel még nem rendelkeztek. Adatszolgáltatási kérelemmel – törvényi felhatalmazás alapján – csak az APEH fordult az irodához. (429/H/1998)
November–december fordulóján Veszprém megyében egyebek mellett önkormányzati, rendôrségi, nemzetbiztonsági és egyetemi nyilvántartásokat, adatkezeléseket vizsgáltunk.
A Balaton Volán Személyszállítási Részvénytársaságnál vizsgálatunk a személyes adatokkal kapcsolatos adatkezelési gyakorlat általános áttekintésére, valamint a közlekedési eszközöket érvényes menetjegy, vagy bérlet nélkül igénybe vevő személyekről vezetett nyilvántartás vezetésére irányult.
A Veszprémi Napló Szerkesztőségét az adatvédelmi biztoshoz érkezett panasz kivizsgálása miatt kerestük fel. A panaszos azt sérelmezte, hogy egy büntetőügyben ellene folyó nyomozásról az újság teljes nevének közlésével számolt be, holott az ügyben vádemelés még nem történt. Többszöri levelünkre az újság nem válaszolt. Látogatásunk során a lap főszerkesztője arról számolt be, hogy a panaszos ügyéről a Győri Ügyészségi Nyomozó Hivatal Veszprémi Kirendeltsége vezetőjének tájékoztatása alapján szerzett tudomást a vádirat elkészülte után. Az ügy tisztázásához további vizsgálatra lesz szükség. (811/H1998)
A Veszprémi Városi Rendőrkapitányságon a közlekedésrendészeti tevékenységhez kapcsolódó helyi nyilvántartásokra, és – figyelemmel az adatvédelmi biztos kiadott ajánlására, illetve az annak nyomán tett ORFK intézkedésekre – kiemelten a közúti balesetekkel, illetve a 48/1997. (VIII. 26.) BM rendelettel összefüggő adatkezelési gyakorlatra irányult a vizsgálatunk. A vizsgálat feltárta, hogy:
A Veszprémi Egyetemen a központi adatkezeléseket, illetve a kari szinten vezetett nyilvántartásokat, továbbá a különböző egyetemi szervek közötti adattovábbítások rendjét vizsgáltuk. A személyes adatok nyilvántartására szolgáló központi számítógépes programot, az úgynevezett hallgatói információs rendszert a vizsgálat idején cserélték le egy új hallgatói adatbáziskezelő rendszerre, a Neptunra, amely az adatvédelmi követelményeknek hierarchikus beléptetési megoldás alapján kíván eleget tenni. Az egyetem szervei közötti, illetve a külső szervek részére történő adattovábbításkor, továbbá az adatok nyilvánosságra hozatalakor jelentős figyelmet fordítanak a személyes adatok védelmére. (Például a vizsgaeredmények vagy az elnyert ösztöndíjak közzétételekor széles körben alkalmazzák a kódokat.) (817/H/1998)
Az adatvédelmi biztos személyesen tájékozódott a Nemzetbiztonsági Hivatal Veszprém Megyei Területi Kirendeltsége adatkezelési tevékenységéről, az adatkérési, adatbetekintési és adatszolgáltatási gyakorlatáról, a központi és helyi nyilvántartások felhasználásának módszeréről.
Az adatvédelmi biztos érdeklődött a III. Főcsoportfőnökség iratainak sorsáról, különös tekintettel a megyei elődszervezeteknél keletkezett iratok fellelhetőségéről. Arról tájékoztatták, hogy a rendszerváltozás előtt keletkezett iratokat 1989–90-ben központilag összegyűjtötték; a III/III. Csoportfőnökség iratait átadták a Történeti Hivatalnak, míg az utódszervezetekhez került iratokat – felülvizsgálat után – folyamatosan küldik meg a Történeti Hivatalnak.
A vizsgálat alátámasztotta a kirendeltségvezető tájékoztatójában elhangzottakat: a kirendeltség a vonatkozó törvényekre épülő részletes központi szabályzatok alapján, erősen korlátozott önállósággal, az adatkezelésre vonatkozó folyamatos központi kontrollal végzi munkáját. Önállóan csak részinformációkat kezelnek, valamennyi érdemi adatkezelési tevékenységet a központ tart ellenőrzés alatt. A kirendeltség csak a központon keresztül éri el a központi igazgatási nyilvántartásokat. (818/H/1998)
A nemzetközi vonatkozású panaszok száma miatt az előző évhez hasonlóan az idei beszámolóban is indokolt az ilyen típusú ügyek külön fejezetben való ismertetése. Ezek között magyar és külföldi megkeresés is előfordult.
A pénzügyminisztérium államtitkára 1998 szeptemberében arról tájékoztatta az adatvédelmi biztost, hogy a német kormány segítséget kért tőle a volt NDK párt- és tömegszervezeti vagyona esetleges Magyarországra történt menekítésének és feltételezett továbbvitelének vizsgálatához. A minisztérium kész az együttműködésre, azonban tekintettel kell lennie a magyar jogszabályi előírásokra, különösen a minősített dokumentumok és a banktitkok kezelésére. A német kormány egy könyvvizsgáló céget bízott meg a PM birtokában lévő minősített és nem minősített iratok kutatásával, amely azonban nem mutatta be az írásbeli meghatalmazását. Az adatvédelmi biztos az államtitkárnak írt válaszlevelében kijelölte két munkatársát helyszíni személyes konzultáció tartására a cég vizsgálati jogosultságának terjedelmével és tevékenységével kapcsolatban, valamint a PM-mel való együttműködése tekintetében. Válasz egyelőre nem érkezett a minisztériumból. (710/K/1998)
Több beadványt kapott az adatvédelmi biztos magyarországi panaszosoktól, akiket egy nigériai székhelyű cég keresett meg levélben név szerint, kétes üzleti befektetési felhívással. A polgárok azt kifogásolták, hogy miként szerezhette meg személyes adataikat a nigériai cég. A vizsgálatok során megbizonyosodott, hogy a panaszosok neve és címe szerepelt a telefonkönyvben, innen tehát a levelek feladója hozzájuthatott adataikhoz. Amennyiben adataikat nem tiltatták le a KÖNYV hivatalnál, azok onnan is megszerezhetőek. A panaszosokat arról tájékoztatta az adatvédelmi biztos, hogy a jövőben a hasonló küldemények elkerülése érdekében joguk van akár titkos telefonszámot kérni, akár adataik kiadását letiltatni a lakóhelyük szerint illetékes jegyzőn keresztül a KÖNYV hivatalnál. (113/A/1998, 918/A/1998)
Az adatvédelmi biztos vizsgálatot folytatott egy Magyarországon letartóztatott brit állampolgár személyes adatok védelméhez fűződő jogának megsértése miatt. A Vám- és Pénzügyőrség Fővárosi Nyomozóhivatalának parancsnok-helyettese a sajtóban nyilatkozott az üzletember etnikai és vallási hovatartozásáról. A biztos a jogsértést megállapította, az ügy részletes ismertetése a származásra, etnikai hovatartozásra vonatkozó ügyek fejezetben található. (363/K/1998)
Egymástól függetlenül – magyarországi tartózkodásukat követően – egy angol és egy amerikai állampolgár is kifogásolta az adatvédelmi ombudsmannál az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről szóló 1997. évi XLVII. törvénynek azt a rendelkezését, mely szerint a HIV-fertőzöttek anonimitása csak abban az esetben biztosított, ha a teszt negatív. (Lásd részletesebben az Egészségügy című fejezetet). Pozitív eredmény esetén az egészségügyi intézménynek rögzítenie kell a vizsgált személy adatait. A panaszosokat az adatvédelmi biztos tájékoztatta arról, hogy már a törvénytervezet véleményezése és annak parlamenti vitája során is kifejezte aggályait e rendelkezéssel szemben. A jogállamiság követelményeinek megfelelően azonban a törvények megváltoztatására csak a parlamentnek, illetve utólagos normakontroll esetén az Alkotmánybíróságnak van lehetősége. A HIV-fertőzöttek vagy AIDS-betegek személyes adatainak jogellenes kezelését, továbbítását kifogásoló panaszok kivizsgálása az adatvédelmi biztos feladata. (241/A/1998, 620/A/1998)
Egy angliai ügyvédi iroda arról érdeklődött az adatvédelmi biztosnál, hogy Magyarországon létezik-e jogszabály a személyiségi jogok védelméről, illetve a személyes adatok védelméről. A biztos elküldte a vonatkozó törvények (Alkotmány, Avtv. Ptk., Btk.) angol nyelvű fordításait és tájékoztatta az irodát a hazai adatvédelmi szabályozásról, továbbá az ombudsman első hároméves működésének tapasztalatairól. (327/K/1998)
A határokat átlépő adatokról
Magyarországnak az Európai Unióhoz történő, közeljövőben várható csatlakozása mind fokozottabban veti fel a hatályos magyar adatvédelmi szabályoknak az uniós normákkal való harmonizációjának szükségességét. Az adatvédelmi törvény azon rendelkezése, amely a külföldre történő adattovábbítás jogszerűségéhez – többek között – az érintett hozzájárulásának beszerzését teszi kötelezővé, az Európai Unióhoz nem tartozó országok esetében változatlanul megfelelő jogi megoldásnak tekinthető.
Az uniós tagállamok vonatkozásában azonban egyre inkább szükségessé válik ezen törvényhely korrekciója, az Európai Parlament és Tanács 95/46/EC Irányelvének megfelelően. (Az irányelvben foglaltakkal kapcsolatos fontosabb kérdések ismertetésére a korábbi évben, az adatvédelmi biztos 1997. évi beszámolója 27–31. oldalán már sor került, az ott kifejtettek jelen esetben is irányadónak tekinthetők.) Az uniós alapelvek hazai megvalósítása, ezen belül elsősorban a személyek, a tőke és az áruk szabad áramlásának biztosítása, valamint a tagállamok és Magyarország közös – például a hatékonyabb bűnüldözés elősegítését szolgáló – feladatainak teljesítése ugyanis szükségképpen megköveteli az információ szabad áramlása feltételeinek megteremtését az állami- és a magánszférában egyaránt.
A jogalkotóra háruló ezen feladatok mihamarabbi megvalósítását 1998-ban az Adatvédelmi Biztos Irodájához beérkezett ügyek is indokolják: egyre több olyan beadvány érkezik hozzánk, amelyben a panaszosok egy külföldön, elsősorban az uniós tagállamok egyikében is székhellyel, telephellyel rendelkező szervezet, gazdasági társaság, multinacionális cég magyarországi adatkezelési, külföldre történő adattovábbítási gyakorlatát kifogásolják.
Egy másik ügyben a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány a – szintén a holocaust áldozatainak kárpótlásával foglalkozó – Europa-Ost International elnevezésű magáncég adatkezelésének vizsgálatát kérte az adatvédelmi biztostól, különös tekintettel arra, hogy milyen adatkezelőtől jutottak hozzá a holocaust túlélőinek címéhez, illetve képesek-e az ilyen különleges adatok kezelésével járó fokozott felelősségnek eleget tenni. A beadvány szerint az Europa-Ost International az adatok feldolgozását Németországban végzi. (755/A/1998) Mindegyik ügyben a vizsgálat jelenleg folyamatban van.
A nemzeti ellenőrző hatóság függetlensége maradéktalan megvalósulásához nem elegendő pusztán a tevékenység elkülönítése, hanem a szervezeti függetlenség megvalósítása is elengedhetetlen. Ezt egyfelől alátámasztja az Európában kialakult általános gyakorlat, ezen belül a magyar jogrendszer számára leginkább példaértékűnek tekinthető németországi gyakorlat is, amely az ellenőrzési tevékenységet szervezetileg elkülönült, független intézmények keretében valósítja meg, másfelől mind a Schengeni Egyezmény, mind az Europol az adatvédelmi ellenőrző hatóság szervezeti függetlenségét tartja kívánatosnak, illetve kötelezőnek.
Az indítványozók panasza alapján illetve a hivatalból indított vizsgálatok mellett jelentős azoknak az indítványoknak a száma, amelyekkel az adatvédelmi biztos a hozzá forduló adatkezelők vagy érintettek kérdéseire foglalkozott. Az elmúlt évben is számos állami és magán adatkezelő, adatkezeléssel megbízott szervezet, személy, illetôleg érintett fordult hozzánk kérdésével egy-egy konkrét eset megítélését kérve, egy tervezett adatkezelés jogszerűségét megítélendő, avagy segítségünkért folyamodva egy adatkezelési rendszer kifejlesztéséhez, adatvédelmi problémáinak megoldásához.
Annak ellenére, hogy – összhangban az országgyűlési biztosok törvényekben meghatározott szerepével és feladatkörével – az adatvédelmi biztos jogi vagy szakmai tanácsadással nem állt feltétel nélkül a konzultációt kérők rendelkezésére, a kérések jellegére, az adatkezeléssel érintettek, vagy potenciális érintettek nagy számára, vagy a tanácsot kérő információs jogainak érvényesülésére tekintettel igyekeztünk segítséget nyújtani.
Az elmúlt évben is rendelkezésére álltunk azoknak a nagy állami (önkormányzati) adatkezelőknek, amelyek jelentős, az ország lakosságának számottevô részét érintő, az állam (az önkormányzat) adatkezelôi tevékenységének rendszerét befolyásoló terveikkel, koncepcióikkal keresték meg hivatalunkat. A magánszektor adatkezelői esetében – ahol a szükséges szakértelem az üzleti szektorban elvben rendelkezésre áll – a nagyszámú adatalanyt érintő esetekben, a közüzemi, általános ellátási kötelezettségen alapuló tevékenységeknél, vagy az érdek-képviseleti szervezetek megkeresésére adtunk iránymutatást. Hasonló szempontok alapján foglalkoztunk a társadalmi szervezetek kéréseivel. Továbbra sem nyújtottunk tanácsot olyan – versenyszférából érkezett – kérésekkel kapcsolatban, amikor a megoldandó adatkezelési probléma közvetlenül üzleti hasznot eredményezne. Az ügyvédek hasonló kéréseit is elhárítottuk.
Minden esetben nyomatékosan jeleztük, hogy a konzultációs tanács, iránymutatás, előzetes vélemény semmiképpen sem jelentheti a megtárgyalt megoldás előzetes és végleges legitimálását. Ha egy ilyen, általunk véleményezett – létező vagy tervezett – adatkezeléssel kapcsolatban panasz érkezik hivatalunkhoz, az abban foglaltak alapján az adatkezelést ismét megvizsgáljuk, s ha a vizsgálat során olyan új körülmény merül fel, ami az érintett(ek) információs jogainak sérelmét vagy annak veszélyeztetettségét bizonyítja, az adatvédelmi biztos megállapíthatja az adatkezelés jogellenességét.
Konzultációs tevékenységünk jelentős része telefonos vagy személyes megbeszélések útján zajlik. A felvetett kérdések bonyolultsága, a szóban forgó adatkezelések összetettsége, jogalapjuk kétséges volta miatt, vagy a nagy közérdeklődésre tekintettel számos ügyben ugyanolyan súlyú vizsgálatot folytattunk, mint a panaszügyekben vagy a hivatalból indított eljárások esetében. (Megjegyzés: A telefonon folytatott konzultációs tevékenység ezres nagyságrendet ért el, mely ügyforgalmi statisztikánkban nem szerepel.)
Az alábbiakban összefoglalóan bemutatunk néhány – az előző fejezetekben nem érintett – konzultációs jellegű vizsgálati témakört.
Az országgyűlési választásokhoz kapcsolódva néhány írásos és számtalan telefonos kérdés érkezett az adatvédelmi biztoshoz. Voltak köztük olyanok, amelyek a választójogi törvény egy-egy rendelkezésének – adatvédelmi szempontú – értelmezését igényelték (például az értesítő és ajánló szelvény hogyan postázható egyszerre), míg sok magánszemély és újságíró a jelölési eljárással összefüggésben érdeklődött (például jogszerű-e a telefonos kampányolás; vagy egy-egy képviselő-jelölt hogyan jutott adataihoz), és az után is érdeklődtek, hogy nyilvánosságra hozható-e, hogy egy településen kik szavaztak és kik nem.
Számos konzultációs kérdés kapcsolódott a hatóságok egy-egy konkrét eljárásához. Az eljáró szervek, illetve az eljárással érintett szervek és személyek – adatvédelmi szempontból – fontos kérdésekben kérték az adatvédelmi biztos útmutatását. (Például: munkaügyi ellenőrzés során – megbízólevél hiányában, csak az igazolvány bemutatása esetén – kiadhatók-e a munkatársak adatai; közérdekűnek tekinthető-e a kézzel írott jegyzet; egy adott büntetőeljárás során banktitkok mikor adhatók ki; rendőrségi megkeresésre a családsegítő pszichológus adatközlésre kötelezhető-e; egy eljárás alá vont kereskedő jogszerűen használta-e fel ügyfelei adatait stb.)
Egyes felmérésekhez kapcsolódó adatkérések vagy akciókhoz kapcsolódó kérdőívek előzetes véleményeztetése, illetve jogszerűségének megítélése miatt is többen a biztoshoz fordultak. Voltak, akik az egyes benzinforgalmazó cégek vagy kereskedelmi hálózatok akciójához kapcsolódó kérdőívek, illetve jelentkezési lapok jogszerűsége után érdeklődtek, de e kérdés az önkormányzati képviselők számára megküldött KSH-kérdőívvel kapcsolatban is megfogalmazódott.
Egy-egy intézkedés bevezetése, nyilvántartás kialakítása, vagy üzembe helyezése előtt az elmúlt évben is több minisztérium, országos hatáskörű szerv, illetve érdek-képviseleti szervezet kért konzultációs lehetőséget az adatvédelmi biztostól. Ilyenek voltak például a diákigazolványhoz kapcsolódó nyilvántartás további működésére, a gyanúsítotti nyilvántartás kialakítására, illetve működtetésére, a drogbetegek egységes nyilvántartási és kódolási rendszerének, vagy a biztosítási ügynökök nyilvántartásának kialakítására irányuló kérdések, valamint a rendőrség és a határőrség adatkezelésének miniszteri szabályozási koncepciójával összefüggésben folytatott megbeszélés.
Többen kértek segítséget, tanácsot olyan esetekben, amikor egy-egy kutatáshoz szükséges adat megszerzése nehézségbe ütközött, vagy aggályos volt azok kezelésének jogszerűsége. Egy oktatáskutató több egyetem egy-egy évfolyamára vonatkozó adatok megszerzésének lehetősége után érdeklődött, mások a kutatásukhoz kapcsolódó kérdőívet kívánták véleményeztetni, s volt, aki arról panaszkodott, hogy numerológiai kutatásához nem kapta meg a szükséges személyes adatokat.
Néhány esetben a személyazonosító jelek használatával, továbbításával, illetve egyes adatkezelések, adattovábbítások jogszerűségével öszszefüggésben kérték a biztos véleményét. (Például: a taj-szám használható-e egyedi azonosítóként; a taj-számokhoz a kórház miként juthat hozzá; az őstermelőkre vonatkozó adatokat az önkormányzat a szociális ügyek intézéséhez használhatja-e; hogyan lehet az ügyben nem érintett személyek fényképét felhasználni a felismertetésre bemutatás során.)
Konzultáció, jogsegély telefonon
Az Adatvédelmi Biztos Irodáját megalakulása óta évről évre egyre növekvő számban keresik meg telefonon az állampolgárok. Naponta több olyan telefonhívás érkezik, amelyben elsősorban magánszemélyek kérnek tőlünk gyors segítséget és közérthető jogi felvilágosítást, tanácsot egy-egy, őket közvetlenül érintő ügyben. Emellett állami és önkormányzati szervek, különféle gazdálkodó szervezetek, ügyvédi irodák fordulnak hozzánk általános eligazításért adatkezelési és adatvédelmi kérdésekben. A megkeresések egynegyedében olyan kérdéseket tesznek fel, amelyek nem tartoznak az adatvédelmi biztos hatáskörébe. Ilyenkor eligazítjuk őket, hogy melyik ombudsmanhoz, bírósághoz, önkormányzathoz, stb. forduljanak problémájuk orvoslásáért. Az információs jogokkal kapcsolatos megkeresések nagy részében az iroda munkatársai rendszerint rögtön megadják a kért felvilágosítást, illetve személyes konzultációra is lehetőséget biztosítunk. Ha a jogi tájékoztatást kérőknek az adatvédelmi biztos valamelyik ajánlására, vagy az adatvédelmet, adatkezelést érintő jogszabályra is szükségük van, a kért anyagot megbeszélés alapján személyesen átvehetik, illetve igény szerint faxon, levélben vagy e-mail útján megküldjük.
Amennyiben a telefonbeszélgetés során kiderül, hogy hosszabb kivizsgálást igénylő, bonyolultabb problémáról van szó, az ügyfelet arra kérjük, írásban adja be a panaszát, mellékelje hozzá az ügyében keletkezett iratokat, leveleket is, hogy beadványa alapján megkereshessük a bepanaszolt intézményt, és ügyében eljárhasson az adatvédelmi biztos.
A telefonon történt megkeresésekből egyébként jól nyomon követhető, hogy melyek azok a területek, ahol a jogszabályok ellenére még mindig csorbát szenved a személyes adatok védelmének és a közérdekű adatok nyilvánosságának alkotmányos elve, illetve hogy az adatkezelő szervek néha hogyan próbálnak “kiskapukat”találni a paragrafusok között.
Több állampolgár telefonált amiatt, hogy a majdani négyes metró feltételezhető nyomvonalán található házak és a bennük lévő lakások állagát akarják felmérni, s ennek okán igazolvánnyal ellátott, meghatalmazással rendelkező személyek keresték meg őket. A lakásokba bejutván sok helyen fényképfelvételeket készítettek a lakások jelenlegi állapotának dokumentálására. A telefonálók attól félnek, hogy ezek a fotók visszaélésekre adhatnak lehetőséget, hiszen a lakás berendezése, értékes tárgyak – például festmények a falakon – jól láthatók ezeken a képeken. Aki viszont nem engedi meg az állagfelmérést, az a felmérők tájékoztatása szerint elesik a metróépítés folytán esetleg keletkezett kára megtérítésétől.
Az adatvédelmi törvény 25. §(1) bekezdése szerint az adatvédelmi biztos javaslatot tesz az adatkezelést és a közérdekű adatok nyilvánosságát érintő jogszabályok megalkotására, illetve módosítására, véleményezi az ilyen jogszabályok tervezetét. Az adatvédelmi biztos ilyen ügyeinek száma is, aránya is folyamatosan növekszik. Míg 1996-ban az ügyek mintegy 8%-a, 1997-ben 11%-a, 1998-ban már 18%-a volt jogszabály-véleményezés.
Az 1998-ban véleményezésre megküldött 166 tervezetből (mely öszszesen 169 jogszabálytervezetet tartalmazott) 116 esetben nem találtunk kifogásolnivalót. 50 tervezettel szemben tettünk kritikai észrevételeket. Ebből mindössze tíz esetben fordult elő, hogy a tervezet előterjesztője kifogásainkat részben vagy teljesen figyelmen kívül hagyta. (A véleményezett jogszabálytervezetek mintegy harmadát a beszámoló lezárásakor még nem hirdették ki.)
A véleményezett jogszabálytervezetek megoszlása a jogforrási szintek szerint:
1998-ban is akadt néhány élesebb vita. Ezek közül a legnevezetesebb kétségkívül az APEH Nyomozó Hatóságának felállítása körüli vita volt. Ebben az ügyben – mind az eljárás, mind pedig a tervezet tartalma miatt – az adatvédelmi biztos kénytelen volt észrevételeit az illetékes állandó bizottságok ülésein elmondani. Az ügy súlyára tekintettel a témáról külön alfejezet számol be. (770/J/1998)
A Magyarország európai integrációjával kapcsolatos jogalkotási feladatok az adatvédelem és az információszabadság területét is érintik. 1998-ban ezért több, a jogharmonizációt szolgáló tervezetet kellett véleményeznünk:
Magyarország tervezett csatlakozása az Észak-atlanti Szerződés Szervezetéhez (NATO) és a Nyugat-európai Unióhoz (NyEU) szükségessé tette a külföldön minősített katonai adatok kezelésének szabályozását. (768/J/1998) Magyarország katonai integrációjának további feltétele egy olyan szervezet felállítása volt, melynek feladata, hogy a NATO és a NyEU keretében keletkezett minősített adatok kezelésének biztonságát garantálja. (737/J/1998) Az információszabadságot érintő két új törvény részletesebb ismertetését a Közérdekű adatokról szóló fejezet tartalmazta.
Sokéves vita folyik a Belügyminisztérium és az adatvédelmi biztos között az új okmányok kiadásával kapcsolatos adatvédelmi kérdésekben. A okmányokkal kapcsolatos lakossági ügyintézés körzetközponti illetékességgel történő elhelyezéséről, a korszerű okmánycsalád bevezetéséhez kapcsolódó okmány-előállítási és -kitöltési rendszerről szóló minisztériumi előterjesztés kapcsán az adatvédelmi biztos ismét hangsúlyozta, hogy a törvények által szabályozott életviszonyok figyelembevételével kell meghatározni, hogy milyen tény, állapot vagy jogosultság igazolására van szükség, ezeket az igazolásokat mely igazgatási szervezetek – milyen nyilvántartások alapján – adják, vagy adhatják ki a jövőben, és az igazgatási folyamatokhoz indokolt igazítani az igazolások adattartalmát, formáját, védelmi rendszerét, valamint az okmányok kiadásának rendjét. Az adatvédelmi biztos újra felhívta az előterjesztő figyelmét, hogy mivel az adatkoncentrációra, illetve az új adatkezelő szervezetek létrehozására irányuló elképzelések a polgárok információs önrendelkezési jogának súlyos sérelmét okozhatják, csak az Alkotmánybíróság e körben hozott határozatait figyelembe vevő törvényi szabályozás felel meg az alkotmányossági követelményeknek. Az adatvédelmi biztos szerint nem lehet tudomásul venni, hogy a törvényi szabályozás mellőzésével, a jelenleg törvénytelenül működő nyilvántartásokra (ilyenek: az országos járműnyilvántartás, a vezetői engedélyek nyilvántartása, az úgynevezett Lakcím Archívum) alapozva szülessen döntés egy olyan informatikai rendszerről, amely a polgárok millióinak személyes adatait kívánja – a közigazgatáson kívül is – kezelni. (792/J/1998)
A társadalombiztosítási igazgatási reform keretében a Pénzügyminisztérium által készített előterjesztéssel kapcsolatban – melynek egyik eleme a járulékbeszedéssel kapcsolatos feladatoknak az APEH-hez kerülése -, az adatvédelmi biztos kifejtette, hogy az adatvédelem jelenleg hatályos követelményei szerint a társadalombiztosítási járulékok beszedésével összefüggő adatállományok azonosítója csak a taj-szám lehet. A járulékbeszedéshez szükséges adatállománynak el kell különülnie az adózással összefüggő adatoktól, és csak törvényben meghatározott esetekben lehet – a két eltérő célú – adatállományt összekapcsolni. Az előterjesztő álláspontjával szemben az adatvédelmi biztos úgy foglalt állást, hogy a Központi Statisztikai Hivatal a járulékfizetéssel kapcsolatosan nem kezelhet személyes adatokat. (245/J/1998)
A szervezett bűnözés elleni
fellépést szolgáló – a hétköznapi szóhasználat szerint a maffiaellenes
– törvénycsomag adatkezelést érintő rendelkezései között az adatvédelmi
biztos számos kifogásolnivalót talált. Észrevételeinek nagy részét a törvényjavaslatot
előterjesztő Belügyminisztérium elfogadta. Két fontos kérdésben azonban
figyelmen kívül hagyták az adatvédelmi biztos észrevételeit. Álláspontunk
szerint sértené a személyes adatok védelméhez fűződő jogot, ha egyes súlyos
bűncselekményekkel összefüggésben a titkos információgyűjtés keretében
a nyomozó szerv ügyészi jóváhagyás nélkül gyűjthetne adatokat. Alkotmányosan
ugyancsak aggályos, ha a nyomozó szerv a feljelentés kiegészítése során
korlátlan adatigénylési jogot kapna, mivel erről az érintett soha nem szerez
tudomást. (631/J/1998)
Az adatvédelmi törvény 25. § (1) bekezdése lehetővé teszi, hogy az adatvédelmi biztos javaslatot tegyen a személyes és a közérdekű adatok kezelését érintő jogszabályok módosítására, illetőleg ilyen jogszabály megalkotására. E jogkörében eljárva az adatvédelmi biztos több fontos kezdeményezéssel élt.
A közúti balesetekkel összefüggő adatok kezelésére alkotmányossági szempontból az a megfelelő megoldás, ha a jogalkotó törvényben határozza meg az egyes személyes adatok átadását, a személyes adatoknak a kárrendezési eljáráshoz, valamint az egészségbiztosítási ellátás igénybevételéhez szükséges és elégséges körét, valamint az adattovábbítás módját. Az adatvédelmi biztos ezért felkérte az igazságügyminisztert és a belügyminisztert, hogy kezdeményezzék a szükséges törvényi szabályozást. (89/H/1998)
Egy Bács-Kiskun megyei településen élő kiskorú leány terhességére vonatkozó adatainak nyilvánosságra kerülése ügyében folytatott vizsgálatot az adatvédelmi biztos. Az ügyben kiadott ajánlásában felkérte az Országgyűlést, hogy alkosson törvényt a társadalmi szervezetek karitatív célú adatkezeléséről, különös tekintettel a kiemelt védelmet élvező különleges személyes adatokra. Az adatvédelmi biztos már egy korábbi állásfoglalásában leszögezte, alkotmányosan aggályos, hogy a jelenlegi törvényi szabályozás alapján a nonprofit szervezeteknek kevesebb törvényes lehetőségük van a polgárokkal való kapcsolatteremtésre, mint a direkt marketing módszereket alkalmazó kereskedelmi cégeknek. Az adatvédelmi biztos ajánlásában felhívta arra is a figyelmet, hogy személyes adatoknak karitatív szervezetek általi kezelése is csak alkotmányos keretek között fogadható el. Az ügy részletesebb ismertetése a Társdalmi szervezetekről szóló alfejezetben található. (231/A/1998)
A Széchenyi Professzori Ösztöndíj-pályázatok nyilvánosságával kapcsolatos vizsgálatot lezárva az adatvédelmi biztos felkérte az oktatási minisztert, hogy módosítsa a Széchenyi Professzori Ösztöndíj odaítéléséről szóló 17/1996.(XII. 13.) MKM rendeletet oly módon, hogy az a személyes adatok védelmét és a közérdekű adatok nyilvánosságát egyaránt garantálja. (449/A/1998)
Az M1/M15-ös autópálya építésére és üzemeltetésére kötött koncessziós szerződés nyilvánossága ügyében folytatott adatvédelmi biztosi vizsgálat egyik megállapítása az volt, hogy a koncesszióról szóló 1991. évi XVI. törvény jelenleg csak a pályázati kiírás nyilvánosságát szabályozza, a pályázat elbírálását követően megkötött koncessziós szerződés – melynek legfontosabb adatai közérdekűek – nyilvánosságáról azonban nem tartalmaz rendelkezést. A jogbiztonság végett az adatvédelmi biztos felkérte a közlekedési, hírközlési és vízügyi minisztert, valamint az igazságügyi minisztert, hogy kezdeményezzék a koncesszióról szóló törvény megfelelő módosítását. Az igazságügyi miniszter ígéretet tett arra, hogy a koncesszióról szóló törvény, valamint a koncesszióval kapcsolatos ágazati jogszabályok módosítása ügyében tett intézkedéséről tájékoztatja az adatvédelmi biztost. (499/K/1998)
Az adatvédelmi biztos felkérte
a belügyminisztert, hogy a megfelelő törvényi felhatalmazás nélkül kiadott,
a közúti közlekedés rendőrhatósági igazgatásáról szóló 48/1997.(VIII. 26.)
BM rendeletet dolgozza át. A minisztérium megküldte a módosításról szóló
tervezetet, melylyel szemben az adatvédelmi biztos több súlyos aggályt
is felvetett.
A kifogásokat mellőzve a módosításról
szóló jogszabály 1998 decemberében megjelent. (799/J/1998)
Még 1997-ben kezdeményezte a biztos a bűnügyi és az igazságügyi tájékoztatásról szóló 10/1986 (IX. 1.) IM-BM együttes rendelet, valamint a bíróság ügyviteli szabályairól szóló 123/1973. (IK. 1974.1.) IM utasítás hatályon kívül helyezését és az e körbe tartozó adatkezeléseknek törvényben történő szabályozását. E törvényeket 1998-ban sem alkották meg.
A Fővárosi Bíróság tanácsvezető bírája még 1997-ben azzal az indítvánnyal fordult az adatvédelmi biztoshoz, hogy az Információs Hivatal mint alperes nem csupán a felperestől, hanem az ügyben eljáró bíróságtól is megtagadta az alperes személyes adataira vonatkozó tájékoztatást. Az Információs Hivatal a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvény 44. § (2) és (3) bekezdésére hivatkozott, mely szerint a nemzetbiztonsági szolgálatok adatközlése nem eredményezheti a szolgálatokkal együttműködő személy felfedését. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló törvény, valamint az adatvédelmi törvény úgy rendelkezik, hogy az adatvédelmi biztos nem járhat el olyan ügyben, amelyben már bírósági eljárás van folyamatban. Ugyanakkor nyilvánvalóvá vált, hogy a jelenleg hatályos törvényi előírások alapján a bíróság a szükséges információk hiánya miatt nem tud az ügyben állást foglalni. A jelzett ellentmondás feloldása érdekében az adatvédelmi biztos 1998 elején véleményt kért az igazságügyi minisztertől, valamint a polgári titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli minisztertől. Az igazságügyi miniszter álláspontja az volt, hogy a szóban forgó ügyben két alkotmányosan védett érdek ütközik, egyrészt az egyén joga magánéletének tiszteletben tartásához és ehhez kapcsolódóan személyes adatainak védelméhez, másrészt a nemzetbiztonsághoz fűződő közérdek. Ez utóbbira tekintettel alkotmányosan korlátozható az említett egyéni érdek, és ez a korlátozás a bírósági eljárásra is kiterjedhet. A titkosszolgálatokat felügyelő miniszter leszögezte, hogy az Információs Hivatal a törvényi előírások szerint járt el, ugyanakkor kifejezte készségét minden további szakmai egyeztetésre az ellentmondás feloldása érdekében. Az időközben történt kormányváltás ezt az egyeztető munkát megszakította, ezért az ügyet még nem zártuk le. (800/K/1997)
Az 1998. év legnagyobb társadalmi
és sajtóvisszhangot kiváltó és az adatvédelmi biztos által vizsgált ügye
“Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal egyes feladatairól” címmel
Járai Zsigmond pénzügyminiszter által 1998 novemberében beterjesztett,
majd az 1998. évi XCIII. törvénynyel a magyar törvénytárba az Országgyűlés
által az 1998. december
28-i ülésnapon beiktatott törvény
volt. (770/J/1998) Korábban is volt rá eset, hogy az év legérdekesebb
esetéről külön fejezetben írtunk. Ez az eset nem csak azért érdemel különös
figyelmet, mert társadalmi visszhangja számottevő volt, és nem is csak
azért, mert a Pénzügyminisztérium és az Adatvédelmi Biztos Irodája közötti,
korábban sem harmonikus kapcsolat történetében ez jelentette az eddigi
mélypontot, hanem azért is, mert az eset, feltehetően minden közjogi résztvevő
számára, általános tanulságokkal is szolgál.
A jogállam működése elsőként szigorú eljárási módozatokat jelent. Ezekkel takarékoskodni rendszerint nem célszerű. Például szolgál így az ügy arra is, hogy egyfelől a közjogi szereplők közötti konfliktusok bizonyos esetekben szükségtelenül válnak az indokoltnál élesebbé, másfelől helyesebb a konfliktusokat vállalni, mint kitérni előlük, azok eredményei ugyanis rendszerint közhasznúak, akkor is, amikor a haszon nem látható azonnal.
A Pénzügyminisztérium tervezete
A törvényjavaslatot a Pénzügyminisztérium közigazgatási államtitkára, László Csaba az erre irányuló törvényi kötelezettségét kissé formálisan értelmezve 1998. november 5-én 10.17-kor telefaxon küldte meg, azzal, hogy arra aznap 16.00 óráig vár véleményt tőlem.
A választ, mely a rendelkezésre álló idő korlátozottsága miatt természetesen nem volt érdemi, a kért határidőn belül 1998. november 5-én 11.45-kor küldtem meg a miniszternek. Megállapítottam, hogy így a jogkörömet nem tudom gyakorolni és “Ezért kérem Miniszter Urat, tájékoztasson arról, hogy a török veszedelem fenyeget-e ismét, vagy milyen egyéb méltányolható indoka van annak, hogy egy ilyen, a polgárok alkotmányos jogait korlátozó, az ország alkotmányos rendjét érintő tervezetről így kérnek véleményt.” Egyúttal tájékoztattam az előterjesztőt, hogy érdemi álláspontomról az előterjesztő minisztert tájékoztatni fogom.
Az előterjesztőnek november 12-én megküldött, a tervezet tartalmát értékelő adatvédelmi biztosi vélemény megállapította, hogy “hasonlóan rossz színvonalú, a központi közigazgatás által kidolgozott törvénytervezettel adatvédelmi biztosként eddig nem találkoztam”. A levél szerint a tervezet nem felelt meg az adatvédelmi törvény egyetlen követelményének sem. Jogállamban nem fogadható el, hogy a polgárok alkotmányos jogait garanciák és a korlátozás szükségességét indokoló érvek ne alapozzák meg, “az alkotmányos államban az alkotmányos követelmények épp olyan valóságosak, mint például a költségvetési korlát”. Hivatkoztam az Alkotmánybíróság egyik újabb határozatára is, mely szerint “bármilyen jogszabály, amely személyes adat továbbításáról, az adatból új információ előállításáról vagy akármilyen más módon történő felhasználásáról rendelkezik, csak akkor felel meg az Alkotmány 59. §-ának, ha pontos garanciákat tartalmaz azokra az esetekre nézve, amikor az adatfeldolgozás, adattovábbítás az érintett beleegyezése, esetleg tudta nélkül történhet. E garanciális jogintézményeknek – az ellenőrizhetőség érdekében is – objektív korlátok közé kell szorítaniuk az adat útját.” (24/1998. (VI. 9) AB határozat)
A levélben több vonatkozásban is utaltam arra, hogy milyen szabályozás felelne meg az alkotmányos követelményeknek.
Az előterjesztőt tájékoztattam arról is, hogy a tervezet parlamenti vitájában részt fogok venni, ami azért volt elkerülhetetlen, mert ekkor jól látszott, hogy más módja észrevételeim előadásának nem maradt.
A törvénytervezet bizottsági vitájának kezdetéig, 1998. november 25-ig az előterjesztő pénzügyminisztertől észrevételeimre választ nem kaptam.
1. Az előterjesztő mindazonáltal november 12-i észrevételeim nyomán módosította tervezetét, miközben a pénzügyminiszter nemcsak hogy nem válaszolt az észrevételekre, de a módosított változatot is csak a november 25-i alkotmány- és igazságügyi bizottsági vita kezdetét követően küldte meg részemre postai küldeményként a vita napjának délelőttjén.
Az alkotmány- és igazságügyi bizottsági felszólalásomban – mivel az átdolgozott tervezetet parlamenti összekötőm révén sikerült megszereznem – azt mégiscsak értékelni tudtam. Az átdolgozott tervezetet értékelve (lásd: az Országgyűlés Alkotmány- és igazságügyi bizottságának 21. üléséről készült jegyzőkönyvet) fenntartottam korábbi álláspontomat, de azt is megállapítottam, hogy a korábbi tervezet most láthatóan olyan szakértő kezén ment át, aki az információs alkotmányos jogok terén jártassággal rendelkezik, ám mint mondtam “olyan rossz anyagból kellett dolgoznia, hogy nagyjából megoldhatatlan feladatot vállalt az illető, aki ezzel foglalkozott”. “A törvény egyrészt nagyon szemérmes, hiszen nincs benne azoknak az alapjogi korlátozásokat tartalmazó szabályoknak a kilencven százaléka, amelyekről beszélnünk kellene. Ezekre a törvény más törvényekre való hivatkozásokkal utal. [...] Mindenkinek felhívnám a figyelmét, hogy ne az előtte lévő törvényszöveget magában nézze, hanem a rendőrségi törvény és a vámtörvény vonatkozó fejezeteit tegye hozzá. Megpróbáltam egy egységes szerkezetű törvényt összeállítani. Ebben a kísérletemben egyébként nem voltam sikeres.” A tervezet alapvető hibája tehát – mely a magyar és az európai jogrendekben is példa nélkül áll – még ebben a stádiumban is az volt, hogy a rendőrségi törvény és a vámtörvény fejezeteit úgy próbálta egész fejezetekre utalva inkorporálni – egy sor alkotmányos korlátozást kimondva –, hogy az egymásnak ellentmondó szabályokból nem lehetett a hatályba léptetni szándékozott normaszöveget rekonstruálni, a törvényjavaslat legfeljebb valamiféle tematikának, vezérfonalnak volt minősíthető, melynek nincs textusa. Egyébként pedig az alapjogi korlátozásokhoz továbbra is hiányzott az alkotmányos indoklás, hacsak – amint arra a vitában ugyancsak utaltam – azt nem fogadjuk el a korlátozás indokának, hogy a rendőrség rosszul dolgozik. Az állam saját működési zavarait – állítottam az előző éves jelentésemben is – rendszerint nem terhelheti a társadalomra. Több, az Alkotmány, illetve az adatvédelmi törvény rendelkezését sértő szabályra külön is felhívtam a bizottság figyelmét.
Dr. Szakács Imre a Fidesz frakciója nevében kijelentette, hogy fogadókészen hallgatta az adatvédelmi biztos érveit, mindazonáltal a javaslatot általános vitára alkalmasnak tartja, bár – mint mondta – “mi is fontosnak tartjuk, hogy megfelelő garanciák kerüljenek be a törvényjavaslatba, melyek egyrészt az állampolgári alapjogokat megfelelő módon garantálják, biztosítják. Ugyanakkor – mondotta – arra is garanciákat szeretnénk kapni, hogy a közteherviselés igenis mindenkire egyformán (terjedjen ki).” A bizottság tehát annak kifejezésével tartotta csak általános vitára alkalmasnak a tervezetet, hogy a többségi pártok képviselői – az alkotmányos jogok garanciáinak biztosítása érdekében – maguk is módosító indítványokkal élnek majd.
2. Másként látták ugyanezt az Országgyűlés költségvetési és pénzügyi bizottságának ugyanezen a napon 13 órakor megtartott ülésén megjelent képviselők.
A bizottsági vita a Pénzügyminisztérium főosztályvezető-helyettesi rangban lévő képviselőjének előadásával kezdődött, akinek felszólalásában megjelent az az érv, mely később újból és újból, a szabályozás indokaként ugyancsak elhangzott: “Hangsúlyozni szeretném, hogy az adóhatóság nyomozóhatósága semmi olyan többletjogosítványhoz nem jut, amellyel jelenleg a rendőrség, illetve a Vám-és Pénzügyőrség nyomozóhivatala nem rendelkezik.[... ]Ebből a szempontból is megfelelő garanciákat tartalmaz véleményünk szerint a javaslat.”
Az ellenzéki képviselők mellett Barkóczy Gellért (FKgP) ugyancsak fenntartásait hangoztatta. Őt az adórendőrségnél rendszeresítendő bilincs, lőfegyver, vegyi sokkoló ötvenes évekbeli gyermekkorára emlékeztette, ezért a tervezet visszavonására szólította fel a Kormányt.
A bizottság 15 nemmel, 11 igennel, három tartózkodással “nem támogatta a törvényjavaslat általános vitára alkalmasságát”.
3. Az Országgyűlés Emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságának ülésére délután háromkor került sor.
A Pénzügyminisztérium előadója elmondta, hogy “a törvényjavaslat előkészítése során elég szerencsétlen körülmények között – hogy finoman fogalmazzunk – kérte ki a kormányzat az adatvédelmi biztos véleményét, aki teljesen jogosan fölháborodva írta meg először a sértést kikérő levelét, utána pedig érdemben nyilatkozott a javaslatról”. Kifejtette, hogy a Kormány “az adatvédelmi észrevételeket próbálta akceptálni”.
A tervezettel kapcsolatos kifogásaimat itt is összefoglaltam: Noha a pontos törvényszöveg maga a többszörös utalások miatt nem állítható elő, annyi tudható, hogy “...lakás ellenőrzése, telefonok lehallgatása, besúgóhálózat létesítése, magánlakás titkos átvizsgálása, hivatali helyiségek titkos átvizsgálása, kamerák elhelyezése privát területen, továbbá, ha tettleges ellenszegülésre szánja el magát egy valószínűleg túlsúlyos adótanácsadó, akkor még a feleségével, sőt az óvodáskorú gyerekével szemben is testi erőszakot lehet alkalmazni, keleti harcművészetet lehet gyakorolni az állampolgáron...” Rámutattam a törvény néhány alkotmányosan elfogadhatatlan konkrét szabályára, arra például, hogy a javaslat egyfelől az új hatóság részére a személyes adatbázisokhoz korlátozott hozzáférést biztosít, másfelől a rendőrségi törvényre utalva elvileg minden létező adatbázist megnyit a számára; elfogadhatatlan módon korlátozza a közérdekű adatok nyilvánosságát.
Az Igazságügyi Minisztérium képviselője a vitában kifejtette, hogy – ellentétben a Pénzügyminisztérium képviselőjének ott hangoztatott személyes kifogásaival – az általa képviselt tárcának ugyancsak komoly alkotmányossági aggályai vannak a benyújtott tervezet tekintetében.
A bizottság a javaslatot általános vitára alkalmasnak találta.
A Fidesz jogi kabinetje nevében dr. Koczka Csaba 1998. december 8-án telefaxon tájékoztatott 12 módosító indítványáról, mely szerinte megoldást ad az általam felvetett kérdésekre. [(A módosítások ismertetése itt szükségtelen, mert bekerültek az elfogadott törvény szövegébe, az adatvédelmi követelmények pontosítása mellett, az alkalmazható kényszerítő eszközök körében (például lőfegyverhasználat) valamelyest csökkent az új nyomozóhatóság felhatalmazása.)]
Válaszom december 11-én kelt.
A bevezetőben megköszöntem a képviselő és a jogi kabinet erőfeszítését, amivel sokat javítottak a javaslaton. Mivel az előző napokban az az alaptalan hír jelent meg több helyütt is a sajtóban, hogy az átdolgozott tervezettel immár egyetértek, leszögeztem, hogy “olyasmit sehol nem mondtam, hogy a törvényjavaslattal egyetértenék.”
“Az adónyomozó hatósággal kapcsolatos törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslataik pozitívuma, hogy a kérdéskörben az elmúlt egy-két hétben megfogalmazott szinte valamennyi érdemi kifogásra megoldást kerestek. [...]
Számos adatvédelmi jellegű kifogásomra azonban a módosító javaslatokban sincs megoldás. Általánosságban úgy lehet fogalmazni, hogy a módosító javaslatok ellenére sem lett áttekinthetőbb az adónyomozó hatóság adatkezelése, és továbbra is hiányoznak az érintettek jogainak érvényesítésére vonatkozó garanciális előírások.
Az adónyomozó hatóság által kezelhető adatkörök felsorolása ugyan megtörtént (és ezek egy része adatvédelmi szempontból korrektnek tekinthető), de a más nyilvántartásokból megszerezhető adatok kezelésére vonatkozó szabályozások igen elnagyoltak, túl általánosak a felhatalmazó rendelkezések, követhetetlen a személyes adatok továbbításának útja. [...]
A törvényjavaslattal kapcsolatos – az adatvédelem kérdéseit érintő – egyik alapvető kifogásomat továbbra is fent kell tartanom. Az, hogy az általános hatáskörű, a bűncselekmények szinte teljes körében eljárásra felhatalmazott nyomozó hatóság rendelkezésére állnak a titkos információgyűjtés (és kényszerítő eszközök) összes lehetséges eszközei és módszerei, még nem jelenti azt, hogy egy új, mindössze néhány bűncselekmény felderítésére létrehozandó nyomozó hatóságnak is rendelkeznie kell ugyanezen – az alkotmányos jogokat súlyosan korlátozó – eszközök mindegyikével.”
E levél megírásával lezártnak tekintettem (és a továbbiakban a sajtónak sem álltam már rendelkezésére) az adónyomozó hatóság létrehozásáról szóló törvényjavaslat véleményezése ügyében parlamenti fellépésemet, melynek jogalapját az Avtv. 25. § (1) bekezdése második mondata határozta meg: “(az adatvédelmi biztos) javaslatot tesz az adatkezelést és a közérdekű adatok nyilvánosságát érintő jogszabályok megalkotására, illetve módosítására, véleményezi az ilyen jogszabályok tervezetét.”
Az ezt követő napokban az ügyben először levelet kaptam a pénzügyminiszter úrtól, aki elnézést kért a Pénzügyminisztérium eljárásáért, és kifejezte abbéli kívánságát, hogy “kapcsolatunk a jövőben mentes lesz az ilyen vagy hasonló összeütközésektől”.
A parlament plenáris vitájában nem vettem részt. Természetesen továbbra is nyitva állnak számomra olyan alkotmányos eszközök, mint amilyen például a törvény módosításának javaslata vagy az utólagos normakontroll indítványozása, és különös gondot fordítok majd – ha lesznek ilyenek – az új nyomozóhatóság működésével kapcsolatos indítványok elfogulatlan és méltányos kivizsgálására.
Epilógus, egy alkotmányos vita természete
Az általános vitában az előterjesztés előadója, Varga Mihály államtitkár volt, aki higgadtan képviselte az előterjesztő álláspontját, anélkül, hogy ahhoz új elemet hozzátett volna. Ahogy a korábbi vitákban mások, ő is utalt arra, hogy léteznek civilizált országok, ahol az adóhatóság nyomozószervként is működik, de a jogintézmények akár vázlatos összehasonlításával (hatáskör, kényszerítő eszközök, titkosszolgálati módszerek köre, értékhatár stb.) adós maradt. Újból felhívta a képviselők figyelmét arra, hogy a javaslat “semmilyen új jogintézményt, eddig nem létező hatósági jogosítványt nem szabályoz és nem ruház az APEH nyomozó hatóságára. Csak és kizárólag olyanokat, amik az adózással összefüggő bűncselekmények nyomozása során az ügyekben a hatályos szabályok szerint eljáró nyomozó hatóságokat jelenleg megilletik”.
A törvényt az Országgyűlés az 1998. december 28-i ülésnapján fogadta el.
*
Ez az alkotmányos vita, összehasonlítva a korábbiakkal, több szemponból is szokatlan volt, de általános értékelésére, tekintettel arra, hogy magam is az egyik részese voltam, nem vállalkozom. Végezetül csupán két lényeges elemre szeretnék rámutatni:
Sem a törvénytervezet előterjesztője, dr. Járai Zsigmond pénzügyminiszter, sem az új nyomozó hatóság irányítását ellátó APEH-elnök, dr. Simicska Lajos az országunk állami berendezkedését jelentős mértékben módosító javaslatuk ügyében sem a parlamentben, sem azon kívül a közjogi vitában egyáltalán nem vettek részt, azt láthatóan nem vállalták. Az előterjesztők álláspontját, olykor egymásnak és a törvényjavaslat szövegének is ellentmondó módon, alacsonyabb beosztású hivatalnokok, néha politikusok képviselték.
A vitában szerencsésen megoldott részletkérdések mellett olyan alkotmányos alapkérdésre nem adott választ az előterjesztő, hogy a bevezetett szabadságkorlátozásoknak mi az alkotmányos “szükségesség” indoka. Az általános nyomozó hatóságnak felhatalmazása van a jogállamban lehetséges összes beavatkozásra a polgárok magánéletébe. Hogy ezen nem léphet túl egy adónyomozó hatóság (például jogszerűen nem alkalmazhat kényszervallatást), az természetesnek mondható. Ám az új nyomozó hatóság által nyomozott bűncselekmények (jogosulatlan gazdasági előny megszerzése, a számviteli fegyelem megsértése, csődbüntett, adó és társadalombiztosítási csalás, a Munkanélküliek Szolidaritási Alapjába fizetendő munkaadói járulékfizetési kötelezettség megszegése stb.) kriminalisztikai jellemzőivel vagy másként, nem csak a korlátozás tényének szükségességét, de annak mértékét, arányosságát is indokolni kellett volna. Ez sem nem elkerülhető, sem nem lehetetlen feladat.
A vita ott ért véget, ahol el kellett volna kezdődnie.
